Jób 29
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Maka Ayub melanjutkan uraiannya:
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
"Ah, kiranya aku seperti dalam bulan-bulan yang silam, seperti pada hari-hari, ketika Allah melindungi aku,
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
ketika pelita-Nya bersinar di atas kepalaku, dan di bawah terang-Nya aku berjalan dalam gelap;
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
seperti ketika aku mengalami masa remajaku, ketika Allah bergaul karib dengan aku di dalam kemahku;
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
ketika Yang Mahakuasa masih beserta aku, dan anak-anakku ada di sekelilingku;
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
ketika langkah-langkahku bermandikan dadih, dan gunung batu mengalirkan sungai minyak di dekatku.
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
Apabila aku keluar ke pintu gerbang kota, dan menyediakan tempat dudukku di tengah-tengah lapangan,
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
maka ketika aku kelihatan, mundurlah orang-orang muda dan bangkitlah orang-orang yang sudah lanjut umurnya, lalu tinggal berdiri;
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
para pembesar berhenti bicara, dan menutup mulut mereka dengan tangan;
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
suara para pemuka membisu, dan lidah mereka melekat pada langit-langitnya;
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
apabila telinga mendengar tentang aku, maka aku disebut berbahagia; dan apabila mata melihat, maka aku dipuji.
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
Karena aku menyelamatkan orang sengsara yang berteriak minta tolong, juga anak piatu yang tidak ada penolongnya;
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
aku mendapat ucapan berkat dari orang yang nyaris binasa, dan hati seorang janda kubuat bersukaria;
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
aku berpakaian kebenaran dan keadilan menutupi aku seperti jubah dan serban;
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
aku menjadi mata bagi orang buta, dan kaki bagi orang lumpuh;
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
aku menjadi bapa bagi orang miskin, dan perkara orang yang tidak kukenal, kuselidiki.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Geraham orang curang kuremuk, dan merebut mangsanya dari giginya.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
Pikirku: Bersama-sama dengan sarangku aku akan binasa, dan memperbanyak hari-hariku seperti burung feniks.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Akarku mencapai air, dan embun bermalam di atas ranting-rantingku.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Kemuliaanku selalu baru padaku, dan busurku kuat kembali di tanganku.
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
Kepadakulah orang mendengar sambil menanti, dengan diam mereka mendengarkan nasihatku.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Sehabis bicaraku tiada seorangpun angkat bicara lagi, dan perkataanku menetes ke atas mereka.
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Orang menantikan aku seperti menantikan hujan, dan menadahkan mulutnya seperti menadah hujan pada akhir musim.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Aku tersenyum kepada mereka, ketika mereka putus asa, dan seri mukaku tidak dapat disuramkan mereka.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Aku menentukan jalan mereka dan duduk sebagai pemimpin; aku bersemayam seperti raja di tengah-tengah rakyat, seperti seorang yang menghibur mereka yang berkabung."
