< Jób 29 >

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Intuloy ni Job ti nagsao ket kinunana,
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
“O, a kaslaak la koma kadagiti naglabas a bulbulan idi inaywanannak ti Dios,
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
idi nagraniag ti silawna iti ulok, ken idi nagnaak iti kasipngetan babaen iti lawagna.
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
O, a kasla ak koma idi kabanbanwagak nga al-aldaw idi adda pay laeng iti uneg ti toldak ti pannakigayyem ti Dios,
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
idi adda pay laeng iti sidongko ti Mannakabalin-amin, ken adda pay iti dennak dagiti annakko,
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
idi agtaptapaw ti gatas iti dalanko, ken idi bukbukannak iti agay-ayus a lana ti dakkel a bato!
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
Idi rimmuarak a mapan iti ruangan ti siudad, idi nagtugawak iti lugarko idiay paguummongan iti siudad,
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
nakitadak dagiti agtutubo ket immadayoda bassit kaniak ken timmakder dagiti nataengan a tattao kas panagraemda kaniak.
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
Sumardeng nga agsasao idi dagiti prinsipe no dumtengak; appotenda dagiti ngiwatda babaen kadagiti imada.
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
Napaulimek dagiti natakneng a tattao, ket dimket dagiti dilada iti ngangaw dagiti ngiwatda.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Ta kalpasan mangngegandak ket bendisionandak; idi nakitadak, nagbalindan a saksik ken inanamongandak
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
gapu ta isispalek idi ti napanglaw a tao nga umasug, ken kasta met dagiti awanan ti ama, nga awanan iti siasinoman a tumulong kenkuana.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Ti bendision ti tao a dandanin matay ket naited kaniak; pinagkantak a sirarag-o ti puso ti balo.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Insuotko ti kinalinteg, ket kinawesannak daytoy; kasla kagay ken turban ti kalintegak.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Nagbalinak a mata kadagiti bulsek a tattao; nagbalinak a saka kadagiti lugpi a tattao.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Nagbalinak nga ama kadagiti agkasapulan a tattao; adalek ti kaso uray iti maysa a tao a saanko nga am-ammo.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Tinukkolko ti panga ti saan a nalinteg a tao; rinabsutko ti nakimmeg manipud iti nagbaetan dagiti ngipenna.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
Kalpasanna kinunak, 'Matayakto iti umokko; paaddoekto dagiti aldawko a kasla kadagiti darat.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Nagwaras dagiti ramutko kadagiti danum, ken agtalinaed ti linnaaw kadagiti sangak iti agpatpatnag.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Ti dayawko ket kanayon a nalapsat, ken ti pana ti pigsak ket kanayon a barbaro iti imak.
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
Dinengngegdak dagiti tattao; inuraydak; nagulimekda a dumngeg iti balakadko.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Kalpasan ti panagsaok, saandan a nagsao; nagtinnag a kasla danum dagiti sasaok kadakuada.
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Kanayondak nga ur-urayen a kas iti panagurayda iti tudo; inungapda ti ngiwatda iti nalawa tapno uminomda kadagiti sasaok, a kas iti ar-aramidenda iti maudi a tudo.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Inisemak ida idi saanda a namnamaen daytoy; saanda a linaksid ti raniag ti rupak.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Pinilik ti wagasda ket nagbalinak a kas panguloda; nagbiagak a kas iti maysa nga ari kadagiti armadana, kas maysa a mangliwliwa kadagiti agdung-dung-aw iti natayan.

< Jób 29 >