Jób 29
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Ayuba ya ci gaba da jawabinsa,
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
“Da ma ina nan lokacin da ya wuce baya can, kwanakin da Allah yake lura da ni,
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
lokacin da fitilarsa take haske a kaina na yi tafiya cikin duhu tare da haskensa.
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Kwanakin da nake tasowa, lokacin da abokantakar Allah ta sa wa gidana albarka,
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
lokacin da Maɗaukaki yana tare da ni, kuma’ya’yana suna kewaye da ni,
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
lokacin da ake zuba madara a inda nake takawa, duwatsu kuma suna ɓulɓulo mini man zaitun.
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
“Sa’ad da na je ƙofar birni na zauna a bainin jama’a,
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
matasan da suka gan ni sukan ja gefe tsofaffi kuma suka tashi tsaye;
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
sarakuna suka yi shiru suka rufe bakunansu da hannuwansu;
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
Muryar manya ta yi tsit harshensu ya manne a rufin bakunansu.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Duk wanda ya ji ni ya yaba mini waɗanda suka gan ni kuma sun amince da ni,
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
domin na ceci matalauta waɗanda suka nemi taimako, da marasa mahaifi waɗanda ba su da wanda zai taimake su.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Mutumin da yake bakin mutuwa ya sa mini albarka. Na faranta wa gwauruwa zuciya.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Na yafa adalci ya zama suturata; gaskiya ita ce rigata da rawanina.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Ni ne idon makafi kuma ƙafa ga guragu.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Ni mahaifi ne ga masu bukata; na tsaya wa baƙo.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Na karya ƙarfin mugaye na ƙwato waɗanda suke riƙe da haƙoransu.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
“Na yi tunani cewa, ‘Zan mutu a cikin gidana, kwanakina da yawa kamar turɓayar ƙasa.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Jijiyoyina za su kai cikin ruwa, kuma raɓa za tă kwanta a rassana dukan dare.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Ɗaukakata za tă kasance tare da ni garau, bakana koyaushe sabo ne a hannuna.’
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
“Mutane suna mai da hankali su saurare ni, suna yin shiru don su ji shawarata.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Bayan da na yi magana, ba su ƙara ce kome ba. Maganata ta shige su.
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Sukan jira ni kamar yadda ake jiran ruwan sama. Sukan sha daga cikin maganganuna kamar mai shan ruwan bazara.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Sa’ad da na yi musu murmushi da ƙyar sukan yarda; hasken fuskata yana da daraja a gare su.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Na zaɓar masu inda za su bi na kuma zauna kamar sarkinsu; na zauna kamar sarki a cikin rundunansu; ina nan kamar mai yi wa masu makoki ta’aziyya.
