< Jób 29 >

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Jòb tanmen pale ankò, li di:
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
-Ki moun ki va fè m' viv tan lontan an, lè Bondye t'ap voye je sou mwen an?
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
Lè sa a, Bondye te toujou la avèk mwen. Limyè li te klere anwo tèt mwen, li t'ap moutre m' kote pou m' mete pye m' nan fènwa a.
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Nan tan sa a, tout zafè m' t'ap mache byen. Bondye te zanmi m'. Li t'ap pwoteje kay mwen.
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
Bondye ki gen tout pouvwa a te toujou la avèk mwen. Mwen t'ap viv nan mitan tout pitit gason m' yo.
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
Bèf ak kabrit mwen yo te konn bay anpil lèt. Pye oliv mwen yo te donnen menm nan tè wòch.
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
Lè mwen parèt pòtay lavil la, lè mwen pran plas mwen nan mitan chèf fanmi yo,
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
wè yo wè m', jenn gason yo mete kò yo sou kote, granmoun yo leve kanpe pa respè pou mwen.
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
Notab yo sispann pale, yo fèmen bouch yo.
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
Ata chèf yo pa ka pale ankò! Lang yo vin lou nan bouch yo.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Tout moun ki te wè m' t'ap mache fè lwanj mwen, tout moun ki te tande m' te kontan avè m'.
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
Mwen lonje men bay pòv malere ki nan ka ansanm ak timoun san papa ki san sekou.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Moun ki te nan pi gwo mizè t'ap fè lwanj mwen. Mwen te fè kè vèv yo kontan.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Mwen te toujou fè sa ki dwat. Mwen pa t' janm nan patipri.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Se mwen ki te wè pou avèg yo. Se mwen ki te mache pou kokobe yo.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Mwen te yon papa pou pòv malere yo. Mwen te kanpe pou defann kòz etranje yo.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Mwen te kraze pouvwa malveyan yo. Mwen sove moun ki te anba men yo.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
Mwen t'ap di nan kè m': M'a viv kont viv mwen. M'a mouri sou kabann mwen ak kè poze.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Mwen te tankou yon pyebwa plante bò larivyè. Sou tout branch li yo se lawouze.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Moun pa ta janm sispann fè lwanj mwen. Mwen t'ap toujou gen tout fòs mwen sou mwen.
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
Lè m'ap pale, tout moun fèmen bouch yo. Yo louvri zòrèy yo, y'ap tann konsa konsèy m'ap bay.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Pawòl mwen tonbe nan kè yo tankou grenn lapli. Lè m' fin pale, pesonn pa gen anyen pou di ankò.
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Yo t'ap tann mwen pale tankou tè sèk k'ap tann lapli. Yo rete bouch louvri pou ranmase sa m'ap di.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Lè yo dekouraje, mwen fè yon ti ri ak yo. Sa te kont pou remoute kouraj yo.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Mwen te kanpe alatèt yo. Mwen mennen yo tankou yon wa k'ap mennen sòlda li yo. Mwen di yo sa pou yo fè. Mwen te ba yo kouraj lè yo nan lafliksyon.

< Jób 29 >