Jób 29
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Et Job continuant, reprit son discours sentencieux, et dit:
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
Oh! qui me ferait être comme j'étais autrefois, comme j'étais en ces jours où Dieu me gardait.
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
Quand il faisait luire sa lampe sur ma tête, et quand je marchais parmi les ténèbres, [éclairé] par sa lumière.
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Comme j'étais aux jours de mon automne, lorsque le secret de Dieu était dans ma tente.
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
Quand le Tout-puissant était encore avec moi, et mes gens autour de moi.
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
Quand je lavais mes pas dans le beurre, et que des ruisseaux d'huile découlaient pour moi du rocher.
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
Quand je sortais vers la porte passant par la ville, et que je me faisais préparer un siège dans la place,
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
Les jeunes gens me voyant se cachaient, les vieillards se levaient, et se tenaient debout.
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
Les principaux s'abstenaient de parler, et mettaient la main sur leur bouche.
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
Les Conducteurs retenaient leur voix, et leur langue était attachée à leur palais.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
L'oreille qui m'entendait, disait que j'étais bienheureux, et l'œil qui me voyait, déposait en ma faveur.
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
Car je délivrais l'affligé qui criait, et l'orphelin qui n'avait personne pour le secourir.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
La bénédiction de celui qui s'en allait périr, venait sur moi, et je faisais que le cœur de la veuve chantait de joie.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
J'étais revêtu de la justice, elle me servait de vêtement, et mon équité m'était comme un manteau, et [comme] une tiare.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Je servais d'œil à l'aveugle, et de pieds au boiteux.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
J'étais le père des pauvres, et je m'informais diligemment de la cause qui ne m'était point connue.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Je cassais les grosses dents de l'injuste, et je lui arrachais la proie d'entre ses dents.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
C'est pourquoi je disais: Je mourrai dans mon lit, et je multiplierai mes jours comme les grains de sable.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Ma racine était ouverte aux eaux, et la rosée demeurait toute la nuit sur mes branches.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Ma gloire se renouvelait en moi, et mon arc était renforcé en ma main.
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
On m'écoutait, et on attendait [que j'eusse parlé]; et lorsque j'avais dit mon avis, on se tenait dans le silence.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Ils ne répliquaient rien après ce que je disais, et ma parole se répandait sur eux [comme une rosée].
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Ils m'attendaient comme on attend la pluie; ils ouvraient leur bouche, comme après la pluie de la dernière saison.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Riais-je avec eux? ils ne le croyaient point; et ils ne faisaient point disparaître la sérénité de mon visage.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Voulais-je aller avec eux? j'étais assis au haut bout, j'étais entr'eux comme un Roi dans son armée, et comme un homme qui console les affligés.
