Jób 29
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Et Job, ajoutant à ce qui précède, dit:
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
Qui me rendra les jours d'autrefois, le temps où Dieu prenait de soin de me garder?
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
Alors sa lampe brillait sur ma tête: alors avec sa lumière je ne craignais pas de marcher dans les ténèbres.
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Alors je foulais de mes pieds la voie; alors Dieu veillait sur ma maison.
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
Alors je m'asseyais à l'ombre de mes arbres, et mes enfants étaient autour de moi.
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
Alors mes sentiers ruisselaient de beurre et mes collines de lait.
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
Alors j'entrais dès l'aurore en la ville, et un siège m'était réservé sur les places.
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
Les jeunes gens à mon aspect se voilaient; et les anciens restaient debout.
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
Les forts cessaient de parler; ils se mettaient un doigt sur la bouche.
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
Attentifs à mes discours, ils me déclaraient heureux, après quoi leur langue était collée à leur gosier.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
L'oreille m'avait ouï et l'on me proclamait heureux; l'œil m'avait vu et l'on s'inclinait.
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
Car j'avais délivré le pauvre des mains du riche; j'avais protégé l'orphelin qui manquait d'appui.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
La bénédiction de l'abandonné s'adressait à moi; la bouche de la veuve aussi me bénissait.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Je m'étais revêtu de justice; je m'étais enveloppé d'équité comme d'un manteau double.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
J'étais l'œil de l'aveugle et le pied du boiteux.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
J'étais le père des faibles; j'étudiais des causes que je ne connaissais pas.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Aussi j'ai brisé les mâchoires de l'injuste; j'ai arraché de ses dents la proie qu'il avait saisie.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
Et j'ai dit: Mon âge se prolongera comme celui du palmier; ma vie sera de longue durée.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
La racine se montrera hors de l'eau, et la rosée passera la nuit dans ma moisson.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Ma gloire est pour moi chose vaine, et elle marche mon arc à la main.
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
A peine m'avait-on entendu que l'on s'attachait à moi; on gardait le silence en recueillant mes conseils.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Nul n'ajoutait à mes discours, et les hommes étaient pleins de joie que je leur avais parlé.
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Comme la terre altérée reçoit la pluie, de même ils recevaient mes paroles.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Lorsque je riais avec eux, ils n'y pouvaient croire, et l'éclat de mon visage n'en était pas amoindri.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Je leur avais indiqué la voie, ils m'avaient institué leur chef, et ma demeure semblait celle d'un roi entouré de gardes ou d'un consolateur des affligés.
