Jób 29
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Job reprit sa parabole, et dit,
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
« Oh! si j'étais comme dans les mois d'autrefois, comme à l'époque où Dieu veillait sur moi;
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
quand sa lampe brillait sur ma tête, et par sa lumière j'ai traversé les ténèbres,
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
que j'étais dans la fleur de l'âge, quand l'amitié de Dieu était dans ma tente,
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
quand le Tout-Puissant était encore avec moi, et mes enfants étaient autour de moi,
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
quand mes pas étaient lavés au beurre, et le rocher a versé pour moi des flots d'huile,
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
quand je suis sorti par la porte de la ville, quand j'ai préparé mon siège dans la rue.
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
Les jeunes gens m'ont vu et se sont cachés. Le vieillard s'est levé et s'est mis debout.
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
Les princes s'abstinrent de parler, et ont posé leur main sur leur bouche.
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
La voix des nobles était étouffée, et leur langue collée au palais.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Car lorsque l'oreille m'a entendu, elle m'a béni, et quand l'œil m'a vu, il m'a félicité,
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
car j'ai délivré le pauvre qui criait, et l'orphelin aussi, qui n'avait personne pour l'aider,
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
la bénédiction de celui qui était prêt à périr est venue sur moi, et j'ai fait en sorte que le cœur de la veuve chante de joie.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Je me suis revêtu de la justice, et elle m'a habillé. Ma justice était comme une robe et un diadème.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
J'étais les yeux des aveugles, et des pieds aux boiteux.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
J'ai été un père pour les nécessiteux. J'ai fait des recherches sur la cause de celui que je ne connaissais pas.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
J'ai brisé les mâchoires des injustes. et a arraché la proie de ses dents.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
Alors j'ai dit: « Je mourrai dans ma propre maison », Je compterai mes jours comme le sable.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Ma racine s'étend jusqu'aux eaux. La rosée repose toute la nuit sur ma branche.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Ma gloire est fraîche en moi. Mon arc est renouvelé dans ma main.
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
« Les hommes m'ont écouté, ils ont attendu, et j'ai gardé le silence pour mon conseil.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Après mes paroles, ils n'ont plus parlé. Mon discours est tombé sur eux.
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Ils m'attendaient comme la pluie. Leurs bouches buvaient comme avec la pluie de printemps.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Je leur ai souri quand ils n'avaient pas confiance. Ils n'ont pas rejeté la lumière de mon visage.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
J'ai choisi leur voie, et je me suis assis comme chef. J'ai vécu comme un roi dans l'armée, comme celui qui réconforte les personnes en deuil.
