Jób 29
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Job also added to this, using figures of speech, and he said:
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
Who will grant to me that I might be as I was in former months, according to the days when God kept watch over me?
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
At that time, his lamp shined over my head, and by his light, I walked through the darkness.
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
I was then just as in the days of my youth, when God was privately in my tabernacle.
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
At that time, the Almighty was with me and my children surrounded me.
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
Then, I washed my feet with butter, and a boulder poured out rivers of oil for me.
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
When I went to the gate of the city, or to the main street, they prepared a chair for me.
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
The youths saw me and hid themselves, and the elders, rising up, remained standing.
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
The leaders stopped talking, and they placed a finder over their mouth.
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
The commanders subdued their voice, and their tongue adhered to their throat.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
The ear that heard me, blessed me, and the eye that saw me, gave testimony for me.
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
This was because I had freed the poor, who cried out, and the orphan, who had no helper.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
The blessing of him who would have been destroyed came upon me, and I consoled the heart of the widow.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
I put on justice, and I clothed myself with my judgment, like a robe and a diadem.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
I was an eye for the blind and a foot for the lame.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
I was the father of the poor; and if I lacked knowledge about any case, I investigated very diligently.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
I crushed the jaws of the impious, and I took away prey from his teeth.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
And I said, “I will die in my little nest, and like a palm tree, I will multiply my days.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
My root has been spread beside the waters, and the dew will remain with my harvest.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
My glory will always be restored, and my bow will be restored to my hand.”
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
Those who heard me, expected vindication, and they listened closely in silence to my counsel.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
To my words, they dared to add nothing, and my eloquence poured over them.
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
They waited for me as for rain, and they opened their mouth as for belated rains.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
If I had ever laughed at them, they would not have believed it, and the light of my face was not cast down towards the ground.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
If I wished to go to them, I sat down first, and, though I sat like a king surrounded by an army, yet I was a comforter to those who mourned.
