Jób 29

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:

約伯又接着說：

2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!

惟願我的景況如從前的月份， 如上帝保守我的日子。

3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;

那時他的燈照在我頭上； 我藉他的光行過黑暗。

4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

我願如壯年的時候： 那時我在帳棚中， 上帝待我有密友之情；

5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;

全能者仍與我同在； 我的兒女都環繞我。

6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

奶多可洗我的腳； 磐石為我出油成河。

7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

我出到城門， 在街上設立座位；

8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.

少年人見我而迴避， 老年人也起身站立；

9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.

王子都停止說話， 用手摀口；

10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.

首領靜默無聲， 舌頭貼住上膛。

11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.

耳朵聽我的，就稱我有福； 眼睛看我的，便稱讚我；

12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.

因我拯救哀求的困苦人 和無人幫助的孤兒。

13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

將要滅亡的為我祝福； 我也使寡婦心中歡樂。

14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

我以公義為衣服， 以公平為外袍和冠冕。

15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

我為瞎子的眼， 瘸子的腳。

16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.

我為窮乏人的父； 素不認識的人，我查明他的案件。

17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

我打破不義之人的牙床， 從他牙齒中奪了所搶的。

18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.

我便說：我必死在家中， 必增添我的日子，多如塵沙。

19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.

我的根長到水邊； 露水終夜霑在我的枝上。

20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.

我的榮耀在身上增新； 我的弓在手中日強。

21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.

人聽見我而仰望， 靜默等候我的指教。

22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.

我說話之後，他們就不再說； 我的言語像雨露滴在他們身上。

23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.

他們仰望我如仰望雨， 又張開口如切慕春雨。

24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

他們不敢自信，我就向他們含笑； 他們不使我臉上的光改變。

25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.

我為他們選擇道路，又坐首位； 我如君王在軍隊中居住， 又如弔喪的安慰傷心的人。