Jób 29

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:

约伯又接着说：

2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!

惟愿我的景况如从前的月份， 如 神保守我的日子。

3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;

那时他的灯照在我头上； 我借他的光行过黑暗。

4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

我愿如壮年的时候： 那时我在帐棚中， 神待我有密友之情；

5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;

全能者仍与我同在； 我的儿女都环绕我。

6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

奶多可洗我的脚； 磐石为我出油成河。

7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

我出到城门， 在街上设立座位；

8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.

少年人见我而回避， 老年人也起身站立；

9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.

王子都停止说话， 用手捂口；

10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.

首领静默无声， 舌头贴住上膛。

11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.

耳朵听我的，就称我有福； 眼睛看我的，便称赞我；

12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.

因我拯救哀求的困苦人 和无人帮助的孤儿。

13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

将要灭亡的为我祝福； 我也使寡妇心中欢乐。

14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

我以公义为衣服， 以公平为外袍和冠冕。

15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

我为瞎子的眼， 瘸子的脚。

16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.

我为穷乏人的父； 素不认识的人，我查明他的案件。

17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

我打破不义之人的牙床， 从他牙齿中夺了所抢的。

18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.

我便说：我必死在家中， 必增添我的日子，多如尘沙。

19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.

我的根长到水边； 露水终夜沾在我的枝上。

20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.

我的荣耀在身上增新； 我的弓在手中日强。

21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.

人听见我而仰望， 静默等候我的指教。

22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.

我说话之后，他们就不再说； 我的言语像雨露滴在他们身上。

23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.

他们仰望我如仰望雨， 又张开口如切慕春雨。

24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

他们不敢自信，我就向他们含笑； 他们不使我脸上的光改变。

25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.

我为他们选择道路，又坐首位； 我如君王在军队中居住， 又如吊丧的安慰伤心的人。