Jób 29
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Job mah a thuih ih patahhaih lok to patomh poe;
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
aw kai loe kalaem tangcae khrah, Sithaw mah khetzawnhaih ni thuem ih baktiah om let nasoe;
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
ka lu nuiah angmah ih hmaithawk to paang moe, anih aanghaih hoiah khoving thungah kam kaeh;
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
ka qoengh li nathuem ih aninawk baktih, ka im ah Sithaw angkomhaih oh nathuem ih aninawk baktiah om let nasoe;
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
lensawk Sithaw kai khaeah oh moe, ka caanawk hoi nawnto oh o;
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
maitaw tahnutui hoiah khok to ka pasaeh, thlung thung hoiah situi to tui baktiah long;
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
vangpui khongkha ah ka caeh moe, lampui ah kang hnut,
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
thendoengnawk mah kai ang hnuk o naah, anghawk o ving; mitongnawk loe angthawk o moe, angdoet o.
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
Angraengnawk loe lokthui o ai, pakha to ban hoiah tamuep o.
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
Toksah angraengnawk doeh lok apae o ai, palai to angsumh o.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Naa mah ka lok thaih naah, kai han tahamhoihaih ang paek; mik mah kai hnuk naah, kai hnukung ah oh;
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
tipongah tih nahaeloe amtang kami, amno ampa tawn ai kami, bomkung tawn ai kami hang naah ka bomh pongah ni.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Kadueh tom kami mah tahamhoihaih ang paek moe, lamhmai to anghoehaih laasak hanah palung kang hoesak.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Toenghaih to khukbuen ah kang khuk, ka toenghaih loe kahni baktih, lumuek baktiah oh.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Mikmaengnawk hanah mik ah ka oh moe, khokkhaem kaminawk hanah khok ah ka oh.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Amtang kaminawk hanah ampa ah ka oh moe, angvinnawk ih lok ka tahngaih pae.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Kasae kaminawk ih ano to ka khaeh pae moe, anih mah kaek ih kaminawk to ka pahlong.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
To pacoengah, ka hinghaih aninawk loe savuet baktiah pop, kai loe kaimah ih im ah ni ka dueh tih.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Kai ih tangzun loe tui taengah pha ueloe, aqum puek ka tanghang nuiah dantui angbuem tih.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Ka lensawkhaih loe cak poe ueloe, ka ban ih kalii doeh tha om let tih.
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
Kaminawk mah ka lok to tahngaih o, ka thuih ih lok to aek o ai.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Lok ka thuih pacoengah, mi doeh lok apae o ai boeh; ka thuih ih lok loe nihcae nuiah tui baktiah ca.
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Nihcae mah khotui zing o baktih toengah kai to ang zing o, hnukkhuem ih khotui kazing baktiah pakha to kalen ah a angh o.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Nihcae ka pahnui thuih naah, nihcae mah tang o ai; ka mikhmai aanghaih to a hnuk o naah, ka mikhmai aanghaih to anghmaa o sak thai ai.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Nihcae ih loklam to ka qoih moe, kahoih koek ahmuen ah kang hnut, palungsae kami pathloepkung baktih, misatuh kaminawk salak ih siangpahrang baktiah kang hnut, tiah ka thuih.
