Jób 28
1 Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
Sylv hev sin stad, der dei det finn, og gullet, som dei reinsa vinn,
2 A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.
og jarn fram or jordi fær, og kopar ut or steinen bræ’r;
3 Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
På natteskuggen gjer dei slutt og myrkheims steinar granskar ut.
4 Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
Djupt under by med annsamt liv i gruvor bergmenn kliv og sviv.
5 Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
På jordi brødkorn fram dei driv, men inni upp som eld dei riv.
6 Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
Safiren sit i steinar der, og der seg og gullklumpar ter,
7 Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
Ei ørnen kjenner denne veg, for haukesyn han løyner seg.
8 Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
Ei stolte rovdyr vegen fann, og løva aldri gjeng på han.
9 Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
På harde steinen dei handi legg; då sturtar mang ein bergevegg.
10 A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
I berget seg gangar grev og skodar mang ein skatt so gjæv.
11 Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
Dei dytter til for rennand’ å, det løynde fram for ljoset må.
12 De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
Men visdomen, kvar er han å få? Og kvar skal ein vitet nå?
13 Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
Slett ingen veit hans verd og vinst; i manneheim han ikkje finst;
14 A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
Avgrunnen dyn: «Her ei han er!» Og havet segjer: «Ikkje her!»
15 Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
Du kann’kje kjøpa han for gull, men sylv ei vega prisen full,
16 Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.
og ei for gull ifrå Ofir, ei for onyks, ei for safir.
17 Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
Ei gull og glas er nok til kaup, og ei til byte fingull-staup.
18 Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
Korall, krystall gjeld ikkje her. Visdom er meir enn perlor verd.
19 Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.
Topas frå Kus er altfor ring, ja, reinast gull vert ingen ting.
20 A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
Visdomen, kvar kjem han ifrå? Og kvar skal ein til vitet nå?
21 Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
Det ingen veit på denne jord; ei fugl det fann, kvar helst han for.
22 A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel! (questioned)
Avgrunn og daude segjer greidt: «Eit gjetord er alt det me veit.»
23 Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
Men Gud han kjenner denne veg; han veit kvar visdom løyner seg.
24 Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
Han skodar heilt til heimsens tram, og under himmeln ser han fram.
25 Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
Då vinden han med vegti vog og sette mål for vatnet og,
26 Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:
då han gav regnet lovi si og ljomet veg å ganga i,
27 Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
då såg han og synte fram og granska honom umhugsam.
28 Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.
Til menneskja han sagde so: «I Herrens otte visdom sit, og fly det vonde, det er vit.»»
