Jób 28
1 Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
Habet argentum venarum suarum principia, et auro locus est in quo conflatur.
2 A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.
Ferrum de terra tollitur, et lapis solutus calore in æs vertitur.
3 Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
Tempus posuit tenebris, et universorum finem ipse considerat: lapidem quoque caliginis et umbram mortis.
4 Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
Dividit torrens a populo peregrinante eos quos oblitus est pes egentis hominis, et invios.
5 Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
Terra de qua oriebatur panis, in loco suo igni subversa est.
6 Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
Locus sapphiri lapides ejus, et glebæ illius aurum.
7 Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
Semitam ignoravit avis, nec intuitus est eam oculus vulturis.
8 Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
Non calcaverunt eam filii institorum, nec pertransivit per eam leæna.
9 Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
Ad silicem extendit manum suam: subvertit a radicibus montes.
10 A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
In petris rivos excidit, et omne pretiosum vidit oculus ejus.
11 Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
Profunda quoque fluviorum scrutatus est, et abscondita in lucem produxit.
12 De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
Sapientia vero ubi invenitur? et quis est locus intelligentiæ?
13 Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
Nescit homo pretium ejus, nec invenitur in terra suaviter viventium.
14 A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
Abyssus dicit: Non est in me, et mare loquitur: Non est mecum.
15 Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
Non dabitur aurum obrizum pro ea, nec appendetur argentum in commutatione ejus.
16 Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.
Non conferetur tinctis Indiæ coloribus, nec lapidi sardonycho pretiosissimo vel sapphiro.
17 Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
Non adæquabitur ei aurum vel vitrum, nec commutabuntur pro ea vasa auri.
18 Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
Excelsa et eminentia non memorabuntur comparatione ejus: trahitur autem sapientia de occultis.
19 Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.
Non adæquabitur ei topazius de Æthiopia, nec tincturæ mundissimæ componetur.
20 A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
Unde ergo sapientia venit? et quis est locus intelligentiæ?
21 Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
Abscondita est ab oculis omnium viventium: volucres quoque cæli latet.
22 A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel! (questioned)
Perditio et mors dixerunt: Auribus nostris audivimus famam ejus.
23 Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
Deus intelligit viam ejus, et ipse novit locum illius.
24 Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
Ipse enim fines mundi intuetur, et omnia quæ sub cælo sunt respicit.
25 Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
Qui fecit ventis pondus, et aquas appendit in mensura.
26 Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:
Quando ponebat pluviis legem, et viam procellis sonantibus:
27 Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
tunc vidit illam et enarravit, et præparavit, et investigavit.
28 Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.
Et dixit homini: Ecce timor Domini, ipsa est sapientia; et recedere a malo, intelligentia.
