Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Аюп баянини давамлаштуруп мундақ деди: —
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
«Мениң һәққимни тартивалған Тәңриниң һаяти билән, Җенимни ағритқан Һәммигә Қадирниң һәққи билән қәсәм қилимәнки,
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
Тенимдә нәпәс болсила, Тәңриниң бәргән Роһи димиғимда турсила,
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
Ләвлиримдин һәққанийсиз сөзләр чиқмайду, Тилим алдамчилиқ билән һеч шивирлимайду!
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Силәрниңкини тоғра дейиш мәндин жирақ турсун! Җеним чиққанға қәдәр дуруслуғумни өзүмдин айримаймән!
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
Адиллиғимни чиң тутуверимән, уни қоюп бәрмәймән, Виҗданим яшиған һеч бир күнүмдә мени әйиплимисун!
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Мениң дүшминим рәзилләргә охшаш болсун, Маңа қарши чиққанлар һәққанийсиз дәп қаралсун.
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
Чүнки Тәңри иплас адәмни үзүп ташлиғанда, Униң җенини алғанда, Униң йәнә немә үмүти қалар?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Балаю-апәт уни бесип чүшкәндә, Тәңри униң налә-пәрядини аңламду?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
У Һәммигә Қадирдин сөйүнәмду? У һәрдайим Тәңригә илтиҗа қилаламду?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
Мән Тәңриниң қолиниң қилғанлири тоғрисида силәргә мәлумат берәй; Һәммигә Қадирда немә барлиғини йошуруп жүрмәймән.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Мана силәр аллибурун буларни көрүп чиқтиңлар; Силәр немишкә ашундақ пүтүнләй қуруқ хияллиқ болуп қалдиңлар?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
Рәзил адәмләрниң Тәңри бекиткән ақивити шундақки, Зораванларниң Һәммигә Қадирдин алидиған несивиси шундақки: —
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Униң балилири көпәйсә, қиличлиниш үчүнла көпийиду; Униң пәрзәнтлириниң нени йетишмәйду.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
Униң өзидин кейин қалған адәмлири өлүм билән беваситә дәпнә қилиниду, Буниң билән қалған тул хотунлири матәм тутмайду.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
У күмүчләрни топа-чаңдәк жиғип догилисиму, Кийим-кечәкләрни лайдәк көп жиғсиму,
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
Буларниң һәммисини тәйярлисиму, Бирақ кийимләрни һәққанийлар кийиду; Бигуналарму күмүчләрни бөлүшиду.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
Униң ясиған өйи пәрваниниң ғозисидәк, Үзүмзарниң күзәтчиси өзигә салған кәпидәк бош болиду.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
У бай болуп йетип дәм алғини билән, Бирақ әң ахирқи қетим келидуки, Көзини ачқанда, әнди түгәштим дәйду.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Вәһимиләр кәлкүндәк бешиға келиду; Кәчтә қара қуюн уни чаңгилиға алиду.
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
Шәриқ шамили уни учуруп кетиду; Шиддәт билән уни орнидин елип жираққа етип ташлайду.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
Боран уни һеч айимай, бешиға урулиду; У униң чаңгилидин қутулуш үчүн һә дәп уруниду;
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
Бирақ [шамал] униңға қарап чавак чалиду, Уни орнидин «уш-уш» қилип қоғливетиду».
