Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Och Job höll talet fram; hof upp sitt ordspråk, och sade:
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
Så sant som Gud lefver, den mig min rätt förvägrar, och den Allsmägtige, som mina själ bedröfvar;
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
Så länge min ande i mig är, och andedrägten af Gudi i mino näso är;
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
Mine läppar skola intet orätt tala, och min tunga skall intet bedrägeri för händer hafva.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Bort det ifrå mig, att jag skulle gifva eder rätt; intilldess min ände kommer, skall jag icke vika ifrå mine fromhet.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
Ifrå mine rättfärdighet, som jag håller vill jag icke gå; mitt samvet gnager mig intet för alla mina lifsdagar.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Men min fiende varder funnen ogudaktig, och min motståndare orättvis.
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
Ty hvad är ens skrymtares hopp, att han så girig är; och Gud rycker dock hans själ bort?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Menar du, att Gud skall höra hans röst, när ångest kommer honom uppå?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Huru kan han hafva lust till den Allsmägtiga, och något åkalla honom?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
Jag vill lära eder om Guds hand, och hvad för dem Allsmäktiga gäller, vill jag icke dölja.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Si, I hållen eder alle, att I ären vise; hvi gifven I då sådana onyttig ting före?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
Detta är en ogudaktig menniskos lön när Gudi, och de tyranners arf, som de af dem Allsmägtiga få skola.
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Om han får mång barn, så skola de höra svärdet till; och hans afföda skall icke af bröd mätt varda.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
Hans återlefde skola i dödenom begrafne varda, och hans enkor skola intet gråta.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Om han samkar penningar tillhopa såsom stoft, och tillreder sig kläder såsom ler,
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
Så skall han väl tillredat; men den rättfärdige skall kläda sig deruti, och den oskyldige skall utskifta penningarna.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
Han bygger sitt hus såsom en spindel, såsom en väktare gör sig ett skjul.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
När den rike nedläggs, skall han intet få med sig; han skall upplåta sin ögon, och finna intet.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Honom skall öfverfalla förskräckelse såsom vatten; om nattena skall stormväder taga honom bort;
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
Östanväder skall föra honom bort, att han skall förgås; och oväder skall drifva honom af hans rum.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
Detta skall han låta komma öfver honom, och skall intet skona honom; allt skall det gå honom ifrå hända.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
Man skall klappa händer tillhopa öfver honom, och hvissla öfver honom, der han varit hafver.
