Jób 27

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

Y volvió Job a tomar su propósito, y dijo:

2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

Vive el Dios que me quitó mi derecho, y el Omnipotente, que amargó mi alma,

3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

que todo el tiempo que mi alma estuviere en mí, y hubiere hálito de Dios en mis narices,

4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

mis labios no hablarán iniquidad, ni mi lengua pronunciará engaño.

5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Nunca tal me acontezca que yo os justifique; hasta morir no quitaré de mí mi integridad.

6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Mi justicia tengo asida, y no la cederé; no me reprochará mi corazón en todos mis días.

7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Sea como el impío mi enemigo, y como el inicuo mi adversario.

8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Porque ¿cuál es la esperanza del hipócrita, por mucho que hubiere robado, cuando Dios arrebatare su alma?

9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

¿Por ventura oirá Dios su clamor cuando la tribulación viniere sobre él?

10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

¿Por ventura se deleitará en el Omnipotente? ¿Invocará a Dios en todo tiempo?

11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Yo os enseñaré lo que hay en la mano de Dios; no esconderé lo que hay acerca del Omnipotente.

12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

He aquí que todos vosotros lo habéis visto, ¿por qué pues os desvanecéis con vanidad?

13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Esta es para con Dios la suerte del hombre impío, y la herencia que los violentos han de recibir del Omnipotente.

14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

Si sus hijos fueren multiplicados, serán para el cuchillo; y sus pequeños no se saciarán de pan.

15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Los que de ellos quedaren, en muerte serán sepultados; y no llorarán sus viudas.

16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

Si amontonare plata como polvo, y si preparare ropa como lodo;

17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

la habrá preparado él, mas el justo se vestirá, y el inocente repartirá la plata.

18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

Edificó su casa como la polilla, y como cabaña que el guarda hizo.

19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

El rico dormirá, mas no será recogido; abrirá sus ojos, y no verá a nadie.

20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Asirán de él terrores como aguas; torbellino lo arrebatará de noche.

21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Lo tomará el solano, y partirá; y tempestad lo arrebatará del lugar suyo.

22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Dios, pues, descargará sobre él, y no perdonará. Hará él por huir de su mano.

23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

Batirán sus manos sobre él, y desde su lugar le silbarán.