Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Zvino Jobho akapfuurira mberi nokutaura achiti:
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
“Zvirokwazvo naMwari mupenyu, iye akaramba kundiruramisira, iye Wamasimba Ose, akaita kuti ndinzwe shungu pamwoyo wangu,
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
chero ndichine upenyu mandiri, ndichine kufema kwaMwari mumhino dzangu,
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
miromo yangu haingatauri zvakashata, uye rurimi rwangu harungatauri nokunyengera.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Handingambobvumi kuti muri kutaura chokwadi; kusvikira ndafa, handizorambi kururama kwangu.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
Ndichachengetedza kururama kwangu uye handingakuregedzi; hana yangu haingandipi mhosva ndichiri mupenyu.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
“Vavengi vangu ngavaite savakaipa, navadzivisi vangu savasakarurama!
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
Ko, munhu asina Mwari ane tariro yeiko kana afa, Mwari paanotora upenyu hwake?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Ko, Mwari anoteerera kuchema kwake paanowirwa nenhamo here?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Iye angawana mufaro muna Wamasimba Ose here? Ko, achadana kuna Mwari panguva dzose here?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
“Ndichakudzidzisai nezvesimba raMwari; nzira dzaWamasimba Ose handingadzivanzi.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Imi mose makazviona izvi pachenyu. Zvino munotaurireiko zvisina maturo?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
“Haano magumo anogoverwa vakaipa naMwari, iyo nhaka inogamuchirwa navanhu vano utsinye, kubva kuna Wamasimba Ose.
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Hazvinei kuti vana vake vakawanda sei, magumo avo munondo; zvizvarwa zvake hazvizombowani zvokudya zvakakwana.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
Denda richaviga vaya vanenge vasara, uye chirikadzi dzavo hadzingavachemi.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Kunyange akaunganidza sirivha seguruva, uye zvokupfeka zvikaita somurwi wevhu,
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
zvaanowana zvichapfekwa navakarurama, uye vasina mhaka vachagovana sirivha yake.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
Imba yaanovaka yakaita sedende rechipfukuto, sechirindo chakaitwa nomurindi.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
Anovata pasi akapfuma, asi haachazviitizve; paanosvinura meso ake, wanei zvose zvaenda.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Zvinotyisa zvinomubata kufanana namafashamu; dutu rinomubvutira kure panguva yousiku.
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
Mhepo yokumabvazuva inomutakura ichimuendesa kure, achibva zvachose. Inomukukura kubva panzvimbo yake.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
Inovhuvhuta paari isingamunzwiri ngoni, paanenge achitiza akati tande achitiza simba rayo.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
Inomuomberera maoko ichimuseka, ichishinyira ichiita kuti abve panzvimbo yake.
