Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
E proseguiu Job em proferir o seu dito, e disse:
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
Vive Deus, que desviou a minha causa, e o Todo-poderoso, que amargurou a minha alma.
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
Que, emquanto em mim houver alento, e o sopro de Deus nos meus narizes,
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
Não fallarão os meus labios iniquidade, nem a minha lingua pronunciará engano.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Longe de mim que eu vos justifique: até que eu expire, nunca apartarei de mim a minha sinceridade.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
A minha justiça me apegarei e não a largarei: não me remorderá o meu coração em toda a minha vida.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Seja como o impio o meu inimigo, e o que se levantar contra mim como o perverso.
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
Porque qual será a esperança do hypocrita, havendo sido avaro, quando Deus lhe arrancar a sua alma?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Porventura Deus ouvirá o seu clamor, sobrevindo-lhe a tribulação?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Ou deleitar-se-ha no Todo-poderoso? ou invocará a Deus em todo o tempo?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
Ensinar-vos-hei ácerca da mão de Deus, e não vos encobrirei o que está com o Todo-poderoso.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Eis que todos vós já o vistes: porque pois vos desvaneceis na vossa vaidade?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
Esta pois é a porção do homem impio para com Deus, e a herança, que os tyrannos receberão do Todo-poderoso.
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Se os seus filhos se multiplicarem, será para a espada, e os seus renovos se não fartarão de pão.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
Os que ficarem d'elle na morte serão enterrados, e as suas viuvas não chorarão.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Se amontoar prata como pó, e apparelhar vestidos como lodo;
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
Elle os apparelhará, porém o justo os vestirá, e o innocente repartirá a prata.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
E edificará a sua casa como a traça, e como o guarda que faz a cabana.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
Rico se deita, e não será recolhido: seus olhos abre, e elle não será.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Pavores se apoderam d'elle como aguas: de noite o arrebatará a tempestade.
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
O vento oriental o levará, e ir-se-ha, e o tempestuoso o arrebatará do seu logar.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
E Deus lançará isto sobre elle, e não lhe poupará; irá fugindo da sua mão.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
Cada um baterá contra elle as palmas das mãos, e do seu logar o assobiará.
