Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
addidit quoque Iob adsumens parabolam suam et dixit
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
vivit Deus qui abstulit iudicium meum et Omnipotens qui ad amaritudinem adduxit animam meam
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
quia donec superest halitus in me et spiritus Dei in naribus meis
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
non loquentur labia mea iniquitatem nec lingua mea meditabitur mendacium
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
absit a me ut iustos vos esse iudicem donec deficiam non recedam ab innocentia mea
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
iustificationem meam quam coepi tenere non deseram nec enim reprehendit me cor meum in omni vita mea
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
sit ut impius inimicus meus et adversarius meus quasi iniquus
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
quae enim spes est hypocritae si avare rapiat et non liberet Deus animam eius
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
numquid clamorem eius Deus audiet cum venerit super illum angustia
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
aut poterit in Omnipotente delectari et invocare Deum in omni tempore
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
docebo vos per manum Dei quae Omnipotens habeat nec abscondam
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
ecce vos omnes nostis et quid sine causa vana loquimini
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
haec est pars hominis impii apud Deum et hereditas violentorum quam ab Omnipotente suscipient
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
si multiplicati fuerint filii eius in gladio erunt et nepotes eius non saturabuntur pane
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
qui reliqui fuerint ex eo sepelientur in interitu et viduae illius non plorabunt
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
si conportaverit quasi terram argentum et sicut lutum praeparaverit vestimenta
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
praeparabit quidem sed iustus vestietur illis et argentum innocens dividet
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
aedificavit sicut tinea domum suam et sicut custos fecit umbraculum
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
dives cum dormierit nihil secum auferet aperit oculos suos et nihil inveniet
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
adprehendit eum quasi aqua inopia nocte opprimet eum tempestas
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
tollet eum ventus urens et auferet et velut turbo rapiet eum de loco suo
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
et mittet super eum et non parcet de manu eius fugiens fugiet
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
stringet super eum manus suas et sibilabit super illum intuens locum eius
