Jób 27

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

Giobbe riprese il suo discorso e disse:

2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

“Come vive Iddio che mi nega giustizia, come vive l’Onnipotente che mi amareggia l’anima,

3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

finché avrò fiato e il soffio di Dio sarà nelle mie nari,

4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

le mie labbra, no, non diranno nulla d’ingiusto, e la mia lingua non proferirà falsità.

5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Lungi da me l’idea di darvi ragione! Fino all’ultimo respiro non mi lascerò togliere la mia integrità.

6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Ho preso a difendere la mia giustizia e non cederò; il cuore non mi rimprovera uno solo de’ miei giorni.

7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Sia trattato da malvagio il mio nemico e da perverso chi si leva contro di me!

8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Quale speranza rimane mai all’empio quando Iddio gli toglie, gli rapisce l’anima?

9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Iddio presterà egli orecchio al grido di lui, quando gli verrà sopra la distretta?

10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Potrà egli prendere il suo diletto nell’Onnipotente? invocare Iddio in ogni tempo?

11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Io vi mostrerò il modo d’agire di Dio, non vi nasconderò i disegni dell’Onnipotente.

12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Ma queste cose voi tutti le avete osservate e perché dunque vi perdete in vani discorsi?

13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Ecco la parte che Dio riserba all’empio, l’eredità che l’uomo violento riceve dall’Onnipotente.

14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

Se ha figli in gran numero son per la spada; la sua progenie non avrà pane da saziarsi.

15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

I superstiti son sepolti dalla morte, e le vedove loro non li piangono.

16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

Se accumula l’argento come polvere, se ammucchia vestiti come fango;

17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

li ammucchia, sì, ma se ne vestirà il giusto, e l’argento l’avrà come sua parte l’innocente.

18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

La casa ch’ei si edifica è come quella della tignuola, come il capanno che fa il guardiano della vigna.

19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Va a letto ricco, ma per l’ultima volta; apre gli occhi e non è più.

20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Terrori lo sorprendono come acque; nel cuor della notte lo rapisce un uragano.

21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Il vento d’oriente lo porta via, ed egli se ne va; lo spazza in un turbine dal luogo suo.

22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Iddio gli scaglia addosso i suoi dardi, senza pietà, per quanto egli tenti di scampare a’ suoi colpi.

23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

La gente batte le mani quando cade, e fischia dietro a lui quando lascia il luogo dove stava.