Jób 27

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

Giobbe continuò a dire:

2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

Per la vita di Dio, che mi ha privato del mio diritto, per l'Onnipotente che mi ha amareggiato l'animo,

3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

finché ci sarà in me un soffio di vita, e l'alito di Dio nelle mie narici,

4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

mai le mie labbra diranno falsità e la mia lingua mai pronunzierà menzogna!

5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Lungi da me che io mai vi dia ragione; fino alla morte non rinunzierò alla mia integrità.

6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Mi terrò saldo nella mia giustizia senza cedere, la mia coscienza non mi rimprovera nessuno dei miei giorni.

7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Sia trattato come reo il mio nemico e il mio avversario come un ingiusto.

8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Che cosa infatti può sperare l'empio, quando finirà, quando Dio gli toglierà la vita?

9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Ascolterà forse Dio il suo grido, quando la sventura piomberà su di lui?

10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Porrà forse la sua compiacenza nell'Onnipotente? Potrà forse invocare Dio in ogni momento?

11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Io vi mostrerò la mano di Dio, non vi celerò i pensieri dell'Onnipotente.

12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Ecco, voi tutti lo vedete; perché dunque vi perdete in cose vane?

13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Questa è la sorte che Dio riserva al malvagio e la porzione che i violenti ricevono dall'Onnipotente.

14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

Se ha molti figli, saranno per la spada e i suoi discendenti non avranno pane da sfamarsi;

15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

i superstiti li seppellirà la peste e le loro vedove non faranno lamento.

16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

Se ammassa argento come la polvere e come fango si prepara vesti:

17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

egli le prepara, ma il giusto le indosserà e l'argento lo spartirà l'innocente.

18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

Ha costruito la casa come fragile nido e come una capanna fatta da un guardiano.

19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Si corica ricco, ma per l'ultima volta, quando apre gli occhi, non avrà più nulla.

20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Di giorno il terrore lo assale, di notte se lo rapisce il turbine;

21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

il vento d'oriente lo solleva e se ne va, lo strappa lontano dal suo posto.

22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Dio lo bersaglia senza pietà; tenta di sfuggire alla sua mano.

23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

Si battono le mani contro di lui e si fischia su di lui dal luogo dove abita.