Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.
