Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Alò, Job te kontinye diskou li. Li te di:
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
Kon Bondye viv la, ki te retire dwa m, Toupwisanki te fè m gen nanm anmè a,
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
paske tan lavi toujou nan mwen. Souf Bondye la nan nen m.
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
Lèv mwen, anverite, p ap pale sa ki pa dwat, ni lang mwen pa p pale manti.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Fòk se lwen m pou m ta bay ou rezon. Jiskaske m mouri, mwen p ap lage entegrite m.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
Mwen kenbe fèm a ladwati mwen. Mwen p ap lage l menm. Kè m pa repwoche m depi gen lavi ladan m.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
“Kite lènmi m kapab tankou mechan a. Kite sila ki leve kont mwen, san jistis.
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
Paske ki espwa sila ki san Bondye a genyen lè l koupe retire nèt, lè Bondye fè l oblije bay lavi li?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Èske Bondye va tande kri li lè malè rive li?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Èske li va pran plezi nan Toupwisan an? Èske li va rele non Bondye a nan tout tan sa yo?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
Mwen va enstwi ou nan pwisans Bondye. Pwojè Toupwisan an, mwen p ap kache l.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Gade byen, nou tout gen tan wè sa. Ebyen, poukisa nou aji nan foli?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
“Sa se pòsyon a moun mechan an ki va sòti Bondye, ak eritaj ke mechan yo va resevwa nan men Toupwisan an.
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Malgre fis li yo anpil, yo destine pou nepe. Konsa, desandan li yo ap toujou manke pen.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
Sila ki swiv li yo va antere nan lamò e vèv li yo p ap kriye pou li.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Malgre li fè gwo pil ajan an vin tankou se tè e prepare vètman anpil tankou ajil,
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
li kab prepare l, men se moun ladwati yo k ap mete li, se inosan yo k ap divize ajan an.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
Li te bati kay li tankou papiyon, oswa tankou kay poto gadyen te fè.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
Li kouche byen rich, men li pa janm vin genyen ankò; li ouvri zye li, men li pa la.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Gwo laperèz yo rive pran l tankou yon flèv. Yon move tan vole retire l pandan lannwit.
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
Van lès la pote l ale e li pati. Li fè l vire tounen kite plas li.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
Paske l ap plonje sou li san epanye, pandan li eseye envite l chape nan men l.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
Pèp la va bat men yo sou li. Yo va sifle sou li kon koulèv, pou li kite plas li a.”
