Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Et Job reprit son discours sentencieux et dit:
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
Dieu qui a écarté mon droit, le Tout-puissant qui met l’amertume dans mon âme, est vivant:
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
Tant que mon souffle est en moi et l’esprit de Dieu dans mes narines,
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
Mes lèvres ne diront pas d’iniquité, et ma langue ne prononcera pas de fausseté.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Loin de moi que je vous justifie! Jusqu’à ce que j’expire, je ne lâcherai pas ma perfection;
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
Je tiendrai ferme ma justice et je n’en ferai pas abandon; mon cœur ne me reproche aucun de mes jours.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Que mon ennemi soit comme le méchant, et celui qui s’élève contre moi comme l’inique!
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
Car quelle est l’espérance de l’impie quand [Dieu le] retranche, quand Dieu retire son âme?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Dieu entendra-t-il son cri quand la détresse viendra sur lui?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Trouvera-t-il ses délices dans le Tout-puissant? Invoquera-t-il Dieu en tout temps?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
Je vous enseignerai comment Dieu agit, je ne cacherai pas ce qui est par-devers le Tout-puissant.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Voici, vous-mêmes, vous l’avez tous vu: et pourquoi entretenez-vous ces vaines pensées?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
Voici quelle est, par-devers Dieu, la part de l’homme méchant et l’héritage que les violents reçoivent du Tout-puissant:
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Si ses fils se multiplient, c’est pour l’épée, et ses descendants ne sont pas rassasiés de pain.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
Ceux qui restent après lui seront enterrés dans la mort, et ses veuves ne pleureront pas.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
S’il entasse l’argent comme la poussière et se prépare des vêtements comme de la boue,
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
Il se les prépare, mais le juste s’en vêtira; et l’argent, c’est l’innocent qui se le partagera.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
Il a bâti sa maison comme la teigne, comme une cabane que fait celui qui garde [les vignes].
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
Il se couche riche, et il ne le refera pas; il ouvre ses yeux, et il n’est plus.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Les frayeurs le surprennent comme des eaux; l’ouragan l’emporte de nuit;
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
Le vent d’orient l’enlève, et il s’en va, et dans un tourbillon il l’emporte de son lieu.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
[Dieu] lance [ses dards] sur lui et ne l’épargne pas; il voudrait fuir loin de sa main.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
On battra des mains sur lui, et on le chassera de son lieu avec des sifflements.
