Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Job again took up his parable, and said,
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
“As God lives, who has taken away my right, the Almighty, who has made my soul bitter
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
(for the length of my life is still in me, and the spirit of God is in my nostrils);
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
surely my lips will not speak unrighteousness, neither will my tongue utter deceit.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Far be it from me that I should justify you. Until I die I will not put away my integrity from me.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
I hold fast to my righteousness, and will not let it go. My heart will not reproach me so long as I live.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
“Let my enemy be as the wicked. Let him who rises up against me be as the unrighteous.
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
For what is the hope of the godless, when he is cut off, when God takes away his life?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Will God hear his cry when trouble comes on him?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Will he delight himself in the Almighty, and call on God at all times?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
I will teach you about the hand of God. I will not conceal that which is with the Almighty.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Behold, all of you have seen it yourselves; why then have you become altogether vain?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
“This is the portion of a wicked man with God, the heritage of oppressors, which they receive from the Almighty.
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
If his children are multiplied, it is for the sword. His offspring will not be satisfied with bread.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
Those who remain of him will be buried in death. His widows will make no lamentation.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Though he heap up silver as the dust, and prepare clothing as the clay;
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
he may prepare it, but the just will put it on, and the innocent will divide the silver.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
He builds his house as the moth, as a booth which the watchman makes.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
He lies down rich, but he will not do so again. He opens his eyes, and he is not.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Terrors overtake him like waters. A storm steals him away in the night.
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
The east wind carries him away, and he departs. It sweeps him out of his place.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
For it hurls at him, and does not spare, as he flees away from his hand.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
Men will clap their hands at him, and will hiss him out of his place.
