Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Job resumed speaking and he said,
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
“As surely as God lives, who has taken away my justice, the Almighty, who made my life bitter,
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
while my life is yet in me, and the breath from God is in my nostrils, this is what I will do.
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
My lips will not speak wickedness, neither will my tongue speak deceit;
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
I will never admit that you three are right; until I die I will never deny my integrity.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
I hold fast to my righteousness and will not let it go; my thoughts will not reproach me so long as I live.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Let my enemy be like a wicked man; let him who rises up against me be like an unrighteous man.
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
For what is the hope of a godless man when God cuts him off, when God takes away his life?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Will God hear his cry when trouble comes upon him?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Will he delight himself in the Almighty and call upon God at all times?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
I will teach you concerning the hand of God; I will not conceal the thoughts of the Almighty.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
See, all of you have seen this yourselves; why then have you spoken all this nonsense?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
This is the portion of a wicked man with God, the heritage of the oppressor that he receives from the Almighty:
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
If his children multiply, it is for the sword; his offspring will never have enough food.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
Those who survive him will be buried by plague, and their widows will make no lament for them.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Though the wicked man heaps up silver like the dust, and heaps up clothing like clay,
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
he may heap up clothing, but righteous people will put it on, and innocent people will divide up the silver among themselves.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
He builds his house like a spider, like a hut that a guard makes.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
He lies down in bed rich, but he will not keep doing so; he opens his eyes, and everything is gone.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Terrors overtake him like waters; a storm takes him away in the night.
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
The east wind carries him away, and he leaves; it sweeps him out of his place.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
It throws itself at him and does not stop; he tries to flee out of its hand.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
It claps its hands at him in mockery; it hisses him out of his place.
