Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Moreover Job continued his discourse, and said:
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
As God liveth, who hath rejected my cause, And the Almighty, who hath afflicted my soul;
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
As long as my breath is in me, And the spirit of God is in my nostrils,
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
Never shall my lips speak falsehood, Nor my tongue utter deceit.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
God forbid that I should acknowledge you to be just: To my last breath will I assert my integrity.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
I will hold fast my innocence, and not let it go; My heart reproacheth me for no part of my life.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
May mine enemy be as the wicked, And he that riseth up against me as the unrighteous!
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
For what is the hope of the wicked, when God cutteth off his web, And taketh away his life?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Will he listen to his cry, When trouble cometh upon him?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Can he delight himself in the Almighty, And call at all times upon God?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
I will teach you concerning the hand of God; That which is with the Almighty I will not conceal.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Behold, ye yourselves have all seen it; Why then do ye cherish such vain thoughts?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
This is the portion of the wicked man from God, —The inheritance which oppressors receive from the Almighty.
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
If his children be multiplied, it is for the sword; And his offspring shall not be satisfied with bread.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
Those of them that escape shall be buried by Death, And their widows shall not bewail them.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Though he heap up silver as dust, And procure raiment as clay, —
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
He may procure, but the righteous shall wear it, And the innocent shall share the silver.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
He buildeth his house like the moth, Or like the shed which the watchman maketh.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
The rich man lieth down, and is not buried; In the twinkling of an eye he is no more.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Terrors pursue him like a flood; A tempest stealeth him away in the night.
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
The east wind carrieth him away, and he perisheth; Yea, it sweepeth him away from his place.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
God sendeth his arrows at him, and doth not spare; He would fain escape from His hand.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
Men clap their hands at him, And hiss him away from his place.
