Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
And Job adds to lift up his allegory and says:
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
“God lives! He turned aside my judgment, And the Mighty—He made my soul bitter.
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
For all the while my breath [is] in me, And the wind of God in my nostrils.
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
My lips do not speak perverseness, And my tongue does not utter deceit.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Defilement to me—if I justify you, Until I expire I do not turn aside my integrity from me.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
On my righteousness I have laid hold, And I do not let it go, My heart does not reproach me while I live.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
My enemy is as the wicked, And my withstander as the perverse.
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
For what [is] the hope of the profane, When He cuts off? When God casts off his soul?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
[Does] God hear his cry, When distress comes on him?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Does he delight himself on the Mighty? Call God at all times?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
I show you by the hand of God, That which [is] with the Mighty I do not hide.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Behold, you—all of you—have seen, And why [is] this—you are altogether vain?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
This [is] the portion of wicked man with God, And the inheritance of terrible ones They receive from the Mighty.
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
If his sons multiply—a sword [is] for them. And his offspring [are] not satisfied [with] bread.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
His remnant are buried in death, And his widows do not weep.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
If he heaps up silver as dust, And prepares clothing as clay,
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
He prepares—and the righteous puts [it] on, And the innocent apportions the silver.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
He has built his house as a moth, And as a shelter a watchman has made.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
He lies down rich, and he is not gathered, He has opened his eyes, and he is not.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Terrors overtake him as waters, By night a whirlwind has stolen him away.
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
An east wind takes him up, and he goes, And it frightens him from his place,
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
And it casts at him, and does not spare, He diligently flees from its hand.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
It claps its hands at him, And it hisses at him from his place.”
