Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
And Job continued his parable and said,
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
[As] God liveth, who hath taken away my right, and the Almighty, who hath embittered my soul,
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
All the while my breath is in me, and the spirit of God is in my nostrils,
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
My lips shall not speak unrighteousness, nor my tongue utter deceit!
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Be it far from me that I should justify you; till I die I will not remove my blamelessness from me.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
My righteousness I hold fast, and will not let it go: my heart reproacheth [me] not one of my days.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Let mine enemy be as the wicked, and he that riseth up against me as the unrighteous.
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
For what is the hope of the ungodly, when [God] cutteth him off, when God taketh away his soul?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Will God hear his cry when distress cometh upon him?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Doth he delight himself in the Almighty? will he at all times call upon God?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
I will teach you concerning the hand of God; what is with the Almighty will I not conceal.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Behold, ye yourselves have all seen [it]; and why are ye thus altogether vain?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
This is the portion of the wicked man with God, and the heritage of the violent, which they receive from the Almighty: —
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
If his children be multiplied, it is for the sword, and his offspring shall not be satisfied with bread;
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
Those that remain of him shall be buried by death, and his widows shall not weep.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Though he heap up silver as the dust, and prepare clothing as the clay;
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
He may prepare it, but the just shall put it on; and the innocent shall divide the silver.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
He buildeth his house as the moth, and as a booth that a keeper maketh.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
He lieth down rich, but will do so no more; he openeth his eyes, and he is not.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Terrors overtake him like waters; a whirlwind stealeth him away in the night.
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
The east wind carrieth him away and he is gone; and as a storm it hurleth him out of his place.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
And [God] shall cast upon him and not spare: he would fain flee out of his hand.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
[Men] shall clap their hands at him, and shall hiss him out of his place.
