Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
And Job further continued and said in his parable,
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
[As] God lives, who has thus judge me; and the Almighty, who has embittered my soul;
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
verily, while my breath is yet in [me], and the breath of God which remains to me is in my nostrils,
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
my lips shall not speak evil words, neither shall my soul meditate unrighteous thoughts.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Far be it from me that I should justify you till I die; for I will not let go my innocence,
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
but keeping fast to [my] righteousness I will by no means let it go: for I am not conscious to myself of having done any thing amiss.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Nay rather, but let mine enemies be as the overthrow of the ungodly, and they that rise up against me, as the destruction of transgressors.
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
For what is the hope of the ungodly, that he holds to it? will he indeed trust in the Lord [and] be saved?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Will God hear his prayer? or, when distress has come upon him,
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
has he any confidence before him? or will [God] hear him as he calls upon him?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
Yet now I will tell you what is in the hand of the Lord: I will not lie concerning the things which are with the Almighty.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Behold, ye all know that ye are adding vanity to vanity.
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
This is the portion of an ungodly man from the Lord, and the possession of oppressors shall come upon them from the Almighty.
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
And if their children be many, they shall be for slaughter: and if they grow up, they shall beg.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
And they that survive of him shall utterly perish, and no one shall pity their widows.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Even if he should gather silver as earth, and prepare gold as clay;
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
All these things shall the righteous gain, and the truehearted shall possess his wealth.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
And his house is gone like moths, and like a spider's web.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
The rich man shall lie down, and shall not continue: he has opened his eyes, and he is not.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Pains have come upon him as water, and darkness has carried him away by night.
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
And a burning wind shall catch him, and he shall depart, and it shall utterly drive him out of his place.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
And [God] shall cast [trouble] upon him, and not spare: he would fain flee out of his hand.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
He shall cause [men] to clap their hands against them, and shall hiss him out of his place.
