Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Job continued his discourse:
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
“As surely as God lives, who has deprived me of justice— the Almighty, who has embittered my soul—
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
as long as my breath is still within me and the breath of God remains in my nostrils,
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
my lips will not speak wickedness, and my tongue will not utter deceit.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
I will never say that you are right; I will maintain my integrity until I die.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
I will cling to my righteousness and never let go. As long as I live, my conscience will not accuse me.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
May my enemy be like the wicked and my opponent like the unjust.
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
For what is the hope of the godless when he is cut off, when God takes away his life?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Will God hear his cry when distress comes upon him?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Will he delight in the Almighty? Will he call upon God at all times?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
I will instruct you in the power of God. I will not conceal the ways of the Almighty.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Surely all of you have seen it for yourselves. Why then do you keep up this empty talk?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
This is the wicked man’s portion from God— the heritage the ruthless receive from the Almighty.
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Though his sons are many, they are destined for the sword; and his offspring will never have enough food.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
His survivors will be buried by the plague, and their widows will not weep for them.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Though he heaps up silver like dust and piles up a wardrobe like clay,
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
what he lays up, the righteous will wear, and his silver will be divided by the innocent.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
The house he built is like a moth’s cocoon, like a hut set up by a watchman.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
He lies down wealthy, but will do so no more; when he opens his eyes, all is gone.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Terrors overtake him like a flood; a tempest sweeps him away in the night.
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
The east wind carries him away, and he is gone; it sweeps him out of his place.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
It hurls itself against him without mercy as he flees headlong from its power.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
It claps its hands at him and hisses him out of his place.
