Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Job vedblev at fremsætte sit Tankesprog:
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
"Så sandt Gud lever, som satte min Ret til Side, den Almægtige, som gjorde mig mod i Hu:
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
Så længe jeg drager Ånde og har Guds Ånde i Næsen,
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
skal mine Læber ej tale Uret, min Tunge ej fare med Svig!
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Langt være det fra mig at give jer Ret; til jeg udånder, opgiver jeg ikke min Uskyld.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
Jeg hævder min Ret, jeg slipper den ikke, ingen af mine Dage piner mit Sind.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Som den gudløse gå det min Fjende, min Modstander som den lovløse!
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
Thi hvad er den vanhelliges Håb, når Gud bortskærer og kræver hans Sjæl?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Hører mon Gud hans Skrig, når Angst kommer over ham?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Mon han kan fryde sig over den Almægtige, føjer han ham, når han påkalder ham?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
Jeg vil lære jer om Guds Hånd, den Almægtiges Tanker dølger jeg ikke;
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
se, selv har I alle set det, hvi har I så tomme Tanker?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
Det er den gudløses Lod fra Gud, Arven, som Voldsmænd får fra den Almægtige:
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Vokser hans Sønner, er det for Sværdet, hans Afkom mættes ikke med Brød;
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
de øvrige bringer Pesten i Graven, deres Enker kan ej holde Klage over dem.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Opdynger han Sølv som Støv og samler sig Klæder som Ler
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
han samler, men den retfærdige klæder sig i dem, og Sølvet arver den skyldfri;
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
han bygger sit Hus som en Edderkops, som Hytten, en Vogter gør sig;
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
han lægger sig rig, men for sidste ang, han slår Øjnene op, og er det ej mer;
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Rædsler når ham som Vande, ved Nat river Stormen ham bort;
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
løftet af Østenstorm farer han bort, den fejer ham væk fra hans Sted.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
Skånselsløst skyder han på ham, i Hast må han fly fra hans Hånd;
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
man klapper i Hænderne mod ham og piber ham bort fra hans Sted!
