Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Job vedblev at fremsætte sit Tankesprog:
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
Saa sandt Gud lever, som satte min Ret til Side, den Almægtige, som gjorde mig mod i Hu:
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
Saa længe jeg drager Aande og har Guds Aande i Næsen,
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
skal mine Læber ej tale Uret, min Tunge ej fare med Svig!
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Langt være det fra mig at give jer Ret; til jeg udaander, opgiver jeg ikke min Uskyld.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
Jeg hævder min Ret, jeg slipper den ikke, ingen af mine Dage piner mit Sind.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Som den gudløse gaa det min Fjende, min Modstander som den lovløse!
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
Thi hvad er den vanhelliges Haab, naar Gud bortskærer og kræver hans Sjæl?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Hører mon Gud hans Skrig, naar Angst kommer over ham?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Mon han kan fryde sig over den Almægtige, føjer han ham, naar han paakalder ham?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
Jeg vil lære jer om Guds Haand, den Almægtiges Tanker dølger jeg ikke;
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
se, selv har I alle set det, hvi har I saa tomme Tanker?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
Det er den gudløses Lod fra Gud, Arven, som Voldsmænd faar fra den Almægtige:
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Vokser hans Sønner, er det for Sværdet, hans Afkom mættes ikke med Brød;
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
de øvrige bringer Pesten i Graven, deres Enker kan ej holde Klage over dem.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Opdynger han Sølv som Støv og samler sig Klæder som Ler —
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
han samler, men den retfærdige klæder sig i dem, og Sølvet arver den skyldfri;
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
han bygger sit Hus som en Edderkops, som Hytten, en Vogter gør sig;
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
han lægger sig rig, men for sidste Gang, han slaar Øjnene op, og er det ej mer;
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Rædsler naar ham som Vande, ved Nat river Stormen ham bort;
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
løftet af Østenstorm farer han bort, den fejer ham væk fra hans Sted.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
Skaanselsløst skyder han paa ham, i Hast maa han fly fra hans Haand;
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
man klapper i Hænderne mod ham og piber ham bort fra hans Sted!
