Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Potom dále Job vedl řeč svou a řekl:
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
Živť jest Bůh silný, kterýž zavrhl při mou, a Všemohoucí, kterýž hořkostí naplnil duši mou,
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
Že nikoli, dokudž duše má ve mně bude a duch Boží v chřípích mých,
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
Nebudou mluviti rtové moji nepravosti, a jazyk můj vynášeti lsti.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Odstup ode mne, abych vás za spravedlivé vysvědčil; dokudž dýchati budu, neodložím upřímosti své od sebe.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
Spravedlnosti své držím se, aniž se jí pustím; nezahanbíť mne srdce mé nikdy.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Bude jako bezbožník nepřítel můj, a povstávající proti mně jako nešlechetník.
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
Nebo jaká jest naděje pokrytce, by pak lakoměl, když Bůh vytrhne duši jeho?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Zdaliž volání jeho vyslyší Bůh silný, když na něj přijde ssoužení?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Zdaliž v Všemohoucím kochati se bude? Bude-liž vzývati Boha každého času?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
Ale já učím vás, v kázni Boha silného jsa, a jak se mám k Všemohoucímu, netajím.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Aj, vy všickni to vidíte, pročež vždy tedy takovou marnost vynášíte?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
Ten má podíl člověk bezbožný u Boha silného, a to dědictví ukrutníci od Všemohoucího přijímají:
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Rozmnoží-li se synové jeho, rozmnoží se pod meč, a rodina jeho nenasytí se chlebem.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
Pozůstalí po něm v smrti pohřbeni budou, a vdovy jeho nebudou ho plakati.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Nashromáždí-li jako prachu stříbra, a jako bláta najedná-li šatů:
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
Co najedná, to spravedlivý obleče, a stříbro nevinný rozdělí.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
Vystaví-li jako Arktura dům svůj, bude však jako bouda, kterouž udělal strážný.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
Bohatý když umře, nebude pochován; pohledí někdo, anť ho není.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Postihnou jej hrůzy jako vody, v noci kradmo zachvátí ho vicher.
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
Pochytí jej východní vítr, a odejde, nebo vichřicí uchvátí jej z místa jeho.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
Takové věci na něj dopustí Bůh bez lítosti, ačkoli před rukou jeho prudce utíkati bude.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
Tleskne nad ním každý rukama svýma, a ckáti bude z místa svého.
