Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Job loh amah kah a huel ham te a koei tih,
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
“Pathen kah hingnah loh kai kah laitloeknah a khoe tih Tlungthang lo ka hinglu a phaep.
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
Ka khuikah ka hiil boeih neh ka hnarhong khuikah he Pathen mueihla ni.
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
Ka hmuilai loh dumlai thui boel saeh lamtah ka lai loh palyal la caitawk boel saeh.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Nangmih te kan tang sak atah kai ham savisava. Ka pal duela ka muelhtuetnah he kamah lamloh ka khoe mahpawh.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
Ka duengnah te ka kop vetih ka hlah mahpawh. Kamah tue lamlong tah ka thinko he veet voel mahpawh.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Ka thunkha te a halang bangla, kai aka tlai thil khaw a boethae bangla om saeh.
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
Lailak kah ngaiuepnah tah menim? A mueluem tih Pathen loh a hinglu a bong pah.
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
A soah citcai loh a pai vaengah a pangngawlnah te Pathen loh a hnatun nim?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Tlungthang dongah pang a dok vetih, a tue boeih ah Pathen a khue bitni.
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
Pathen kah kut te nangmih kan thuinuet phoe vetih, Tlungthang taengkah te ka phah mahpawh.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Nangmih boeih khaw na hmuh vaengah balae tih a honghi neh na hoemdawk he.
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
Halang hlang loh Pathen taeng lamkah khoyo neh hlanghaeng loh Tlungthang taeng lamkah rho a dang he,
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
a ca te cunghang hamla a ping pah tih a cadil cahma khaw buh cung uh mahpawh.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
A rhaengnaeng, a rhaengnaeng te dueknah loh a up vetih a nuhmai rhoek loh rhah uh mahpawh.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Cak te laipi bangla hmoeng vetih hnicu te dikpo bangla soe ni.
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
Tawn cakhaw aka dueng loh a bai vetih cak te ommongsitoe loh a tael ni.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
A im te ning bangla a sak tih dungtlungim bangla rhalrhing a khueh.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
Hlanglen la yalh dae khoem uh mahpawh. A mik a dai dae amah om voel pawh.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Anih te tui bangla mueirhih loh a phatawt khoyin ah cangpalam loh a pom.
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
Anih te kanghawn loh a khuen tih khum. Te vaengah anih te amah hmuen lamloh a yawn.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
Anih te a voeih tih lungma a ti pawt dongah a kut lamloh yong la yong coeng.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
A taengah a kut a paeng uh tih anih te amah hmuen lamloh kut a ving thil.
