Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
И Иов продължи беседата си като казваше:
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
В живота на Бога, Който е отнел правото ми, И на Всемогъщия, Който е огорчил душата ми,
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
Заклевам се, че през всичкото време, докато е дишането ми в мене, И Духът Божий в ноздрите ми,
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
Устните ми няма да изговорят неправда, Нито езикът ми ще продума измама.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
да не даде Бог да ви оправдая! Докато изсъхна няма да отхвърля непорочността си от мене.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
Правдата си ще държа, и не ще я оставя; Догдето съм жив сърцето ми няма да ме изобличи.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Неприятелят ми нека бъде като нечестивия, И който въстава против мене като беззаконния.
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
Защото каква е надеждата на нечестивия, Че ще спечели, когато изтръгне Бог душата му?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Ще послуша ли Бог вика му, Когато го сполети беда?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Ще се наслаждава ли във Всемогъщия? Ще призовава ли Бога във всяко време?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
Ще ви науча това, което е в Божията ръка; Каквото има у Всемогъщия не ще да скрия.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Ето, вие всички сте видели това; Защо, прочее, ставате съвсем безполезни?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
Делът на нечестивия от Бога, И наследството, което притеснителите Ще получат от Всемогъщия е това:
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Ако се умножават чадата му, умножават се за меч; И внуците му не ще се наситят с хляб.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
Останалите от него, смърт ще ги погребе, И вдовиците му няма да плачат.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Ако и да натрупа сребро много като пръст, И приготви дрехи изобилно като кал,
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
Може да приготви, но праведните не ще ги облекат, И невинните ще си разделят среброто.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
Построява къщата си както молеца. И както пъдарят, който прави колиба.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
Богат лъга, но няма да повтори. Веднъж отваря очите си и го няма;
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Трепет го хваща като потоп; Буря го граби нощем;
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
Източният вятър го дига, и той отива; Той го изтръгва с мястото му.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
Защото Бог ще хвърли върху него беди, и не ще го пожали; Той ще се старае да избяга от ръката Му.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
Ще изпляскат с ръце против него, И ще му подсвиркват така, че ще бяга от мястото си.
