Jób 26
1 Jób pedig felele, és monda:
Na Hiob kasaa bio sɛ,
2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
“Woaboa deɛ ɔnni tumi! Woagye basa a ɛnni ahoɔden!
3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
Woatu deɛ ɔnnim nyansa fo! Na woada nhunumu pa ara adi!
4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
Hwan na ɔboaa wo ma wokaa saa nsɛm yi? Hwan honhom na ɛkasa faa wo mu?
5 A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
“Awufoɔ wɔ ahoyera kɛseɛ mu, wɔn a wɔwɔ nsuo ase ne deɛ ɛte mu nyinaa.
Asamando da adagya Onyankopɔn anim; Ɔsɛeɛ nso nni nkatasoɔ. (Sheol h7585)
7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
Ɔtrɛ atifi fam ewiem wɔ deɛ ɛda mpan so; na ɔde asase sensɛn ohunu so.
8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
Ɔkyekyere nsuo hyɛ ne omununkum mu, nanso nsuo no mu duru ntumi mpae no.
9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
Ɔtrɛ ne omununkum mu de kata ɔsrane ani.
10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
Ɔhyɛ agyiraeɛ wɔ nsuo so de to hyeɛ wɔ hann ne esum ntam.
11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
Ɔsoro nnyinasoɔ woso, na nʼanimka ma wɔn ho dwiri wɔn.
12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
Ɔde ne tumi wɔsoo ɛpo ne nyansa mu, ɔtwitwaa ɛpobɔpɔn mu asinasini.
13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
Ɔde nʼahomeɛ maa ewiem teeɛ; na ne nsa wɔɔ ɔtweaseɛ a ɔrewea.
14 Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
Yeinom yɛ ne nnwuma mfeafeaho; ɔka asomusɛm brɛoo kyerɛ yɛn! Na hwan na ɔbɛtumi ate ne tumi mmobɔmu no ase.”
