< Jób 26 >
1 Jób pedig felele, és monda:
Na Hiob kasaa bio se,
2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
“Woaboa nea onni tumi! Woagye basa a enni ahoɔden!
3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
Woatu nea onnim nyansa fo! Na woada nhumu pa ara adi!
4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
Hena na ɔboaa wo ma wokaa saa nsɛm yi? Hena honhom na ɛkasa faa wo mu?
5 A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
“Awufo wɔ ahoyeraw kɛse mu, wɔn a wɔwɔ nsu ase ne nea ɛte mu nyinaa.
6 Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Sheol )
Asaman da adagyaw Onyankopɔn anim; Ɔsɛe nso nni nkataso. (Sheol )
7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
Ɔtrɛw wim atifi fam kata nea ɛda mpan so; na ɔde asase sensɛn ohunu so.
8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
Ɔbɔ nsu boa hyɛ ne omununkum mu, nanso nsu no mu duru ntumi mpae no.
9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
Ɔtrɛw ne omununkum mu de kata ɔsram ani.
10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
Ɔhyɛ agyirae wɔ nsu so de to ɔhye wɔ hann ne sum ntam.
11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
Ɔsoro nnyinaso wosow, na nʼanimka ma wɔn ho dwiriw wɔn.
12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
Ɔde ne tumi wosow po ne nyansa mu, otwitwaa Rahab mu asinasin.
13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
Ɔde ne home maa wim tewee; na ne nsa wɔɔ ɔwɔ a ɔrewea.
14 Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
Eyinom yɛ ne nnwuma kakraa bi; ne tumi kakraa bi kɛkɛ! Na hena na obetumi ate ne tumi mmubomu no ase?”