Jób 26
1 Jób pedig felele, és monda:
Job svarade, och sade:
2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
Hvem äst du biståndig? Dem som ingen magt hafver? Hjelper du honom, som ingen starkhet hafver i armenom?
3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
Hvem gifver du råd? Dem som intet vet? Och du bär fram dina stora gerningar?
4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
För hvem talar du? Och inför hvem går anden ifrå dig?
5 A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
De Reser ängslas under vattnen, och de som när dem bo.
Helvetet är bart för honom, och förderfvet hafver intet öfvertäckelse. (Sheol h7585)
7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
Han sträcker ut nordet på ingo, och hänger jordena uppå intet.
8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
Vattnet samkar han i sina skyar, och skyarna remna icke derunder.
9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
Han håller sin stol, och utbreder sin sky derföre.
10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
Han hafver satt ett mål om vattnet, intilldess ljus och mörker blifver ändadt.
11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
Himmelens stodar skälfva, och gifva sig för hans näpst.
12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
För hans kraft varder hafvet hasteliga stormande, och för hans klokhet stillar sig hafsens höghet.
13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
På himmelen varder det klart igenom hans väder, och hans hand drifver bort hvalfisken.
14 Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
Si, alltså går det till med hans gerningar; men hvad besynnerligit hafve vi derutinnan hört? Ho kan förstå hans magts dunder?
