< Jób 26 >
1 Jób pedig felele, és monda:
Entonces Job respondió:
2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
¡Qué bien ayudas al débil y socorres al brazo que no tiene fuerza!
3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
¡Qué útil discernimiento proveíste abundantemente!
4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
¿Para quién pronunciaste tus palabras? ¿El espíritu de quién se expresó por medio de ti?
5 A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
La sombra de los muertos se estremece bajo las aguas y sus habitantes.
6 Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Sheol )
El Seol está desnudo ante ʼElohim, y el Abadón no tiene cubierta. (Sheol )
7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
Él extiende el norte sobre el abismo y cuelga la tierra de la nada.
8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
Encierra las aguas en sus nubes y las nubes no se rompen con ellas.
9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
Encubre la cara de la luna llena y sobre ella extiende su nube.
10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
Trazó un círculo sobre la superficie del agua en el límite entre la luz y la oscuridad.
11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
Las columnas del cielo se estremecen y están pasmadas ante su reprensión.
12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
Aquieta el mar con su poder, y con su entendimiento rompe la tormenta.
13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
Su soplo despejó el cielo, y su mano traspasó la serpiente cautelosa.
14 Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
Ciertamente estos son solo los bordes de sus caminos. ¡Cuán leve murmullo oímos de Él! Pero el trueno de su poder, ¿quién lo puede entender?