< Jób 26 >
1 Jób pedig felele, és monda:
Toda Job je odgovoril in rekel:
2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
»Kako si pomagal tistemu, ki je brez moči? Kako rešuješ laket, ki nima moči?
3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
Kako si svetoval tistemu, ki nima modrosti? Kako si obilno oznanil stvar, kakor je ta?
4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
Komu si izrekal besede? Čigav duh je prišel od tebe?
5 A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
Mrtve stvari so oblikovane pod vodami in njihovi prebivalci.
6 Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Sheol )
Pekel je nag pred njim in uničenje nima pokrivala. (Sheol )
7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
Sever izteguje nad praznim krajem in zemljo obeša na nič.
8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
Vode povezuje v svoje debele oblake in pod njimi se oblak ne pretrga.
9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
Zadržuje obličje svojega prestola in svoj oblak razprostira nad njim.
10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
Vode je obdal z vezmi, dokler dan in noč ne prideta do konca.
11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
Stebri nebes trepetajo in so osupli ob njegovem opominu.
12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
On s svojo močjo razdeljuje morje in s svojim razumevanjem udarja po ponosnih.
13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
S svojim duhom je okrasil nebo; njegova roka je oblikovala sprijeno kačo.
14 Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
Glej! To so delčki njegovih poti. Toda kako majhen delček je slišati o njem? Toda kdo lahko razume grom njegove moči?«