Jób 26
1 Jób pedig felele, és monda:
Då svara Job og sagde:
2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
Kvar helst hev du den veike hjelpt? Når studde du den trøytte arm?
3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
Kvar gav du uklok mann ei råd? Kor ovleg visdom hev du synt?
4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
Kven hev du bore melding til? Kva ånd hev tala gjenom deg?
5 A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
Skuggarne i angest skjelva, vatsdjup og dei som deri bur.
Helheimen open ligg for honom, avgrunnen utan noko dekkje. (Sheol h7585)
7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
Nordheimen han i audni spana, og hengde jordi yver inkje.
8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
Han vatnet inn i skyer bind; og skyi brest ei under det.
9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
Kongsstolen sin han gøymer burt og breider skyer yver honom.
10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
Kring vatni han ei grensa set, der som ljos og myrker byta skal.
11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
Stolparne under himmelen skjelv, og rædde vert dei for hans trugsmål.
12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
Han rører havet upp med velde, og med sit vit han krasar ubeist.
13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
Og himmelen klårnar ved hans ande; hans hand den snøgge ormen drap.
14 Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
Sjå her utkanten av hans veg; det berre kviskring er me høyrer. Kven skynar, når hans allmagt torar?
