Jób 26
1 Jób pedig felele, és monda:
Respondens autem Job dixit:
2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
Cujus adjutor es? numquid imbecillis? et sustentas brachium ejus qui non est fortis?
3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
Cui dedisti consilium? forsitan illi qui non habet sapientiam: et prudentiam tuam ostendisti plurimam.
4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
Quem docere voluisti? nonne eum qui fecit spiramentum?
5 A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
Ecce gigantes gemunt sub aquis, et qui habitant cum eis.
Nudus est infernus coram illo, et nullum est operimentum perditioni. (Sheol h7585)
7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
Qui extendit aquilonem super vacuum, et appendit terram super nihilum.
8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
Qui ligat aquas in nubibus suis, ut non erumpant pariter deorsum.
9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
Qui tenet vultum solii sui, et expandit super illud nebulam suam.
10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
Terminum circumdedit aquis, usque dum finiantur lux et tenebræ.
11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
Columnæ cæli contremiscunt, et pavent ad nutum ejus.
12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
In fortitudine illius repente maria congregata sunt, et prudentia ejus percussit superbum.
13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
Spiritus ejus ornavit cælos, et obstetricante manu ejus, eductus est coluber tortuosus.
14 Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
Ecce hæc ex parte dicta sunt viarum ejus: et cum vix parvam stillam sermonis ejus audierimus, quis poterit tonitruum magnitudinis illius intueri?
