Jób 26

1 Jób pedig felele, és monda:

וַיַּעַן אִיּוֹב וַיֹּאמַֽר׃

2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!

מֶה־עָזַרְתָּ לְלֹא־כֹחַ הוֹשַׁעְתָּ זְרוֹעַ לֹא־עֹֽז׃

3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!

מַה־יָּעַצְתָּ לְלֹא חׇכְמָה וְתֻשִׁיָּה לָרֹב הוֹדָֽעְתָּ׃

4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?

אֶת־מִי הִגַּדְתָּ מִלִּין וְנִשְׁמַת־מִי יָצְאָה מִמֶּֽךָּ׃

5 A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.

הָרְפָאִים יְחוֹלָלוּ מִתַּחַת מַיִם וְשֹׁכְנֵיהֶֽם׃

6 Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Sheol h7585)

עָרוֹם שְׁאוֹל נֶגְדּוֹ וְאֵין כְּסוּת לָאֲבַדּֽוֹן׃ (Sheol h7585)

7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.

נֹטֶה צָפוֹן עַל־תֹּהוּ תֹּלֶה אֶרֶץ עַל־בְּלִי־מָֽה׃

8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.

צֹרֵֽר־מַיִם בְּעָבָיו וְלֹֽא־נִבְקַע עָנָן תַּחְתָּֽם׃

9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.

מְאַחֵז פְּנֵֽי־כִסֵּה פַּרְשֵׁז עָלָיו עֲנָנֽוֹ׃

10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.

חֹֽק־חָג עַל־פְּנֵי־מָיִם עַד־תַּכְלִית אוֹר עִם־חֹֽשֶׁךְ׃

11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.

עַמּוּדֵי שָׁמַיִם יְרוֹפָפוּ וְיִתְמְהוּ מִגַּעֲרָתֽוֹ׃

12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.

בְּכֹחוֹ רָגַע הַיָּם (ובתובנתו) [וּבִתְבוּנָתוֹ] מָחַץ רָֽהַב׃

13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.

בְּרוּחוֹ שָׁמַיִם שִׁפְרָה חֹלְלָה יָדוֹ נָחָשׁ בָּרִֽחַ׃

14 Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?

הֶן־אֵלֶּה ׀ קְצוֹת דְּרָכָו וּמַה־שֵּׁמֶץ דָּבָר נִשְׁמַע־בּוֹ וְרַעַם גְּבוּרֹתָו מִי יִתְבּוֹנָֽן׃