Jób 26
1 Jób pedig felele, és monda:
Job antwoordde, en sprak
2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
Hoe goed weet ge den zwakke te helpen, De krachteloze arm te stutten?
3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
Hoe weet ge den onwetende raad te geven, En wat wijze lessen spreidt ge ten toon?
4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
Met wiens hulp hebt ge uw woord gesproken Wiens geest is van u uitgegaan?
5 A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
De schimmen beven onder de aarde De wateren sidderen met die erin wonen;
Het dodenrijk ligt naakt voor zijn oog, De onderwereld zonder bedekking. (Sheol h7585)
7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
Hij spant het Noorden over de baaierd, Hangt de aarde boven het niet;
8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
Hij knevelt de wateren in zijn zwerk, De wolken bersten niet onder haar last;
9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
Hij bedekt het gelaat der volle maan, En spreidt er zijn nevel over uit.
10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
Hij trekt een kring langs de waterspiegel, Waar het licht aan de duisternis grenst;
11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
De zuilen van de hemel staan te waggelen, Rillen van angst voor zijn donderende stem.
12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
Hij zwiept de zee door zijn kracht, Ranselt Ráhab door zijn beleid;
13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
Zijn adem blaast de hemel schoon, Zijn hand doorboort de vluchtende Slang!
14 Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
Is dit nog enkel de zoom van zijn wegen Hoe weinig verstaan wij ervan, En wie begrijpt dan de kracht van zijn donder?
