< Jób 26 >

1 Jób pedig felele, és monda:
Da svarede Job og sagde:
2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
Hvad har du hjulpet den, som ingen Kraft havde? frelste du den Arm, som ingen Styrke havde?
3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
Hvorledes raadede du den, som ingen Visdom havde, og kundgjorde Indsigt til Overflod?
4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
For hvem har du kundgjort Tale, og hvis Aande talte ud af dig?
5 A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
Dødningerne bæve neden under Vandene og deres Beboere.
6 Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Sheol h7585)
Dødsriget ligger blottet for ham, og Afgrunden har intet Skjul. (Sheol h7585)
7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
Han udbreder Norden over det øde, han hænger Jorden paa intet.
8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
Han binder Vandet sammen i sine Skyer, dog brister Skydækket ikke under dem.
9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
Han lukker for sin Trone, han udbreder sin Sky over den.
10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
Han har draget en Grænse oven over Vandene indtil der, hvor Lyset ender i Mørke.
11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
Himmelens Piller skælve og forfærdes for hans Trusel.
12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
Ved sin Kraft oprører han Havet, og med sin Forstand bryder han dets Hovmod.
13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
Ved hans Aande blive Himlene dejlige; hans Haand gennemborer den flygtende Slange.
14 Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
Se, disse ere de yderste Grænser af hans Veje, og hvor svag er Lyden af det Ord, som vi have hørt deraf? Men hans Vældes Torden — hvo forstaar den!

< Jób 26 >