Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
PUESTO que no son ocultos los tiempos al Todopoderoso, ¿por qué los que le conocen no ven sus días?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Traspasan los términos, roban los ganados, y apaciéntanlos.
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
Llévanse el asno de los huérfanos; prenden el buey de la viuda.
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
Hacen apartar del camino á los menesterosos: y todos los pobres de la tierra se esconden.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
He aquí, como asnos monteses en el desierto, salen á su obra madrugando para robar; el desierto es mantenimiento de sus hijos.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
En el campo siegan su pasto, y los impíos vendimian la viña [ajena].
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
Al desnudo hacen dormir sin ropa, y que en el frío no tenga cobertura.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
Con las avenidas de los montes se mojan, y abrazan las peñas sin tener abrigo.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
Quitan el pecho á los huérfanos, y de sobre el pobre toman la prenda.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
Al desnudo hacen andar sin vestido, y á los hambrientos quitan los hacecillos.
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
De dentro de sus paredes exprimen el aceite, pisan los lagares, y mueren de sed.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
De la ciudad gimen los hombres, y claman las almas de los heridos de muerte: mas Dios no puso estorbo.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
Ellos son los que, rebeldes á la luz, nunca conocieron sus caminos, ni estuvieron en sus veredas.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
A la luz se levanta el matador, mata al pobre y al necesitado, y de noche es como ladrón.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
El ojo del adúltero está aguardando la noche, diciendo: No me verá nadie: y esconde su rostro.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
En las tinieblas minan las casas, que de día para sí señalaron; no conocen la luz.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
Porque la mañana es á todos ellos como sombra de muerte; si son conocidos, terrores de sombra de muerte [los toman].
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Son instables más que la superficie de las aguas; su porción es maldita en la tierra; no andarán por el camino de las viñas.
La sequía y el calor arrebatan las aguas de la nieve; y el sepulcro á los pecadores. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
Olvidaráse de ellos el seno materno; de ellos sentirán los gusanos dulzura; nunca más habrá de ellos memoria, y como un árbol serán los impíos quebrantados.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
A la mujer estéril que no paría, afligió; y á la viuda nunca hizo bien.
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
Mas á los fuertes adelantó con su poder: levantóse, y no se da por segura la vida.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
Le dieron á crédito, y se afirmó: sus ojos están sobre los caminos de ellos.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
Fueron ensalzados por un poco, mas desaparecen, y son abatidos como cada cual: serán encerrados, y cortados como cabezas de espigas.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
Y si no, ¿quién me desmentirá ahora, ó reducirá á nada mis palabras?
