Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Por que os tempos não são marcados pelo Todo-Poderoso? Por que os que o conhecem não veem seus dias?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Há os que mudam os limites de lugar, roubam rebanhos, e os apascentam.
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
Levam o asno do órfão; penhoram o boi da viúva.
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
Desviam do caminho aos necessitados; os pobres da terra juntos se escondem.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Eis que como asnos selvagens no deserto eles saem a seu trabalho buscando insistentemente por comida; o deserto dá alimento a ele [e a seus] filhos.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
No campo colhem sua forragem, e vindimam a vinha do perverso.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
Passam a noite nus, por falta de roupa; sem terem coberta contra o frio.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
Pelas correntes das montanhas são molhados e, não tendo abrigo, abraçam-se às rochas.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
[Há os que] arrancam ao órfão do peito, e do pobre tomam penhor.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
Ao nus fazem andar sem vestes, e fazem os famintos carregarem feixes.
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
Entre suas paredes espremem o azeite; pisam nas prensas de uvas, e [ainda] têm sede.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Desde a cidade as pessoas gemem, e as almas dos feridos clamam; Mas Deus não dá atenção ao erro.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
Há os que se opõem à luz; não conhecem seus caminhos, nem permanecem em suas veredas.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
De manhã o homicida se levanta, mata ao pobre e ao necessitado, e de noite ele age como ladrão.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
O olho do adúltero aguarda o crepúsculo, dizendo: Olho nenhum me verá; E esconde seu rosto.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
Nas trevas vasculham as casas, de dia eles se trancam; não conhecem a luz.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
Porque a manhã é para todos eles como sombra de morte; pois são conhecidos dos pavores de sombra de morte.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Ele é ligeiro sobre a superfície das águas; maldita é sua porção sobre a terra; não se vira para o caminho das vinhas.
A seca e o calor desfazem as águas da neve; assim [faz] o Xeol aos que pecaram. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
A mãe se esquecerá dele; doce será para os vermes; nunca mais haverá memória [dele], e a perversidade será quebrada como um árvore.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
Aflige à mulher estéril, [que] não dá à luz; e nenhum bem faz à viúva.
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
Mas [Deus] arranca aos poderosos com seu poder; [quando] Deus se levanta, não há vida segura.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
Se ele lhes dá descanso, nisso confiam; [mas] os olhos de [Deus] estão [postos] nos caminhos deles.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
São exaltados por um pouco [de tempo], mas [logo] desaparecem; são abatidos, encerrados como todos, e cortados como cabeças das espigas.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
Se não é assim, quem me desmentirá, ou anulará minhas palavras?
