Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Visto que do Todo-poderoso se não encobriram os tempos porque, os que o conhecem, não veem os seus dias?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Até os limites removem: roubam os rebanhos, e os apascentam.
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
Levam o jumento do órfão: tomam em penhor o boi da viúva.
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
Desviam do caminho aos necessitados; e os miseráveis da terra juntos se escondem deles.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Eis que, como jumentos montezes no deserto, saem à sua obra, madrugando para a preza: o campo raso dá mantimento a eles e aos seus filhos.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
No campo segam o seu pasto, e vindimam a vinha do ímpio.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
Ao nu fazem passar a noite sem roupa, não tendo ele coberta contra o frio.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
Das correntes das montanhas são molhados, e, não tendo refúgio, abraçam-se com as rochas.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
Ao orfãozinho arrancam dos peitos, e penhoram o que há sobre o pobre.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
Fazem com que os nus vão sem vestido e famintos aos que carregam com as espigas.
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
Entre as suas paredes espremem o azeite: pisam os lagares, e ainda tem sede.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Desde as cidades gemem os homens, e a alma dos feridos exclama, e contudo Deus lho não imputa como loucura.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
Eles estão entre os que se opõem à luz: não conhecem os seus caminhos dela, e não permanecem nas suas veredas.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
De madrugada se levanta o homicida, mata o pobre e necessitado, e de noite é como o ladrão.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
Assim como o olho do adúltero aguarda o crepúsculo, dizendo: Não me verá olho nenhum: e oculta o rosto,
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
Nas trevas minam as casas que de dia se assinalaram: não conhecem a luz.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
Porque a manhã para todos eles é como a sombra de morte; porque, sendo conhecidos, sentem os pavores da sombra da morte.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
É ligeiro sobre a face das águas; maldita é a sua parte sobre a terra: não se vira pelo caminho das vinhas.
A secura e o calor desfazem as águas da neve; assim desfará a sepultura aos que pecaram. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
A madre se esquecerá dele, os bichos o comerão gostosamente; nunca mais haverá lembrança dele: e a iniquidade se quebrará como árvore.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
Aflige à estéril que não pare, e à viúva não faz bem
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
Até aos poderosos arrasta com a sua força: se se levanta, não há vida segura.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
Se Deus lhes dá descanço, estribam-se nisso: seus olhos porém estão nos caminhos deles.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
Por um pouco se alçam, e logo desaparecem: são abatidos, encerrados como todos, e cortados como as cabeças das espigas.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
Se agora não é assim, quem me desmentirá e desfará as minhas razões?
