Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Ab Omnipotente non sunt abscondita tempora: qui autem noverunt eum, ignorant dies illius.
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Alii terminos transtulerunt, diripuerunt greges, et paverunt eos.
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
Asinum pupillorum abegerunt, et abstulerunt pro pignore bovem viduæ.
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
Subverterunt pauperum viam, et oppresserunt pariter mansuetos terræ.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Alii quasi onagri in deserto egrediuntur ad opus suum: vigilantes ad prædam, præparant panem liberis.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
Agrum non suum demetunt: et vineam eius, quem vi oppresserint, vindemiant.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
Nudos dimittunt homines, indumenta tollentes, quibus non est operimentum in frigore:
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
Quos imbres montium rigant: et non habentes velamen, amplexantur lapides.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
Vim fecerunt deprædantes pupillos, et vulgum pauperem spoliaverunt.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
Nudis et incedentibus absque vestitu, et esurientibus tulerunt spicas.
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
Inter acervos eorum meridiati sunt, qui calcatis torcularibus sitiunt.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
De civitatibus fecerunt viros gemere, et anima vulneratorum clamavit, et Deus inultum abire non patitur.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
Ipsi fuerunt rebelles lumini, nescierunt vias eius, nec reversi sunt per semitas eius.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
Mane primo consurgit homicida, interficit egenum et pauperem: per noctem vero erit quasi fur.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
Oculus adulteri observat caliginem, dicens: Non me videbit oculus: et operiet vultum suum.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
Perfodit in tenebris domos, sicut in die condixerant sibi, et ignoraverunt lucem.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
Si subito apparuerit aurora, arbitrantur umbram mortis: et sic in tenebris quasi in luce ambulant.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Levis est super faciem aquæ: maledicta sit pars eius in terra, nec ambulet per viam vinearum.
Ad nimium calorem transeat ab aquis nivium, et usque ad inferos peccatum illius. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
Obliviscatur eius misericordia: dulcedo illius vermes: non sit in recordatione, sed conteratur quasi lignum infructuosum.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
Pavit enim sterilem, quæ non parit, et viduæ bene non fecit.
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
Detraxit fortes in fortitudine sua: et cum steterit, non credet vitæ suæ.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
Dedit ei Deus locum pœnitentiæ, et ille abutitur eo in superbiam: oculi autem eius sunt in viis illius.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
Elevati sunt ad modicum, et non subsistent, et humiliabuntur sicut omnia, et auferentur, et sicut summitates spicarum conterentur.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
Quod si non est ita, quis me potest arguere esse mentitum, et ponere ante Deum verba mea?
